Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag hull az égről,
de nem azért mert csillaghullás hava van,
hanem mert lehullott homlokodról is egy
annyi magányos éjjelen szőtt glória:
a szerelmem,
ne csodálkozz, látod nem szeretlek többé
és az ég is könnyezik,
ugy-e megijedtél most is, hogy ráhullott
ijedt szőkeséged közt egy esőcsepp
az arcodra, pedig csak az eső esik
és hidd el hogy vége;
és ezt a szerelmet siratja az ég is.
Ne félj,
csak egy levél hullott a lábam elé, mint
ahogy most már szerelmed is lehull...
Nézd már, beborult és hogy esik az eső.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Takarodj! Szót se, te esküszegő! Ahogy itt vagy, minden...
» (ismeretlen) A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség,
Úgy...
» Gyepen hever a juhász Gyepen hever a juhász,
Szépen legel nyája,
Nem...
» Ha te ugy szeretnél... Ha te ugy szeretnél
Ahogy én szeretlek,
De...
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Szerelmes vers Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
» Aludj el itt a vállamon Aludj el itt a vállamon,
S hogy álmodsz legyen...
» Meg ne itélj... Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
|