|
Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag hull az égről,
de nem azért mert csillaghullás hava van,
hanem mert lehullott homlokodról is egy
annyi magányos éjjelen szőtt glória:
a szerelmem,
ne csodálkozz, látod nem szeretlek többé
és az ég is könnyezik,
ugy-e megijedtél most is, hogy ráhullott
ijedt szőkeséged közt egy esőcsepp
az arcodra, pedig csak az eső esik
és hidd el hogy vége;
és ezt a szerelmet siratja az ég is.
Ne félj,
csak egy levél hullott a lábam elé, mint
ahogy most már szerelmed is lehull...
Nézd már, beborult és hogy esik az eső.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Takarodj!
Szót se, te esküszegő! Ahogy itt vagy, minden...
» (ismeretlen)
A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség,
Úgy...
» Szerelmes vers Boldogasszony napján
Fázol? várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» Szonett egy színésznőhöz
A perzsa rabnőt pompásan játszottad:
rabszolgád...
» Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár...
|
