Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag hull az égről,
de nem azért mert csillaghullás hava van,
hanem mert lehullott homlokodról is egy
annyi magányos éjjelen szőtt glória:
a szerelmem,
ne csodálkozz, látod nem szeretlek többé
és az ég is könnyezik,
ugy-e megijedtél most is, hogy ráhullott
ijedt szőkeséged közt egy esőcsepp
az arcodra, pedig csak az eső esik
és hidd el hogy vége;
és ezt a szerelmet siratja az ég is.
Ne félj,
csak egy levél hullott a lábam elé, mint
ahogy most már szerelmed is lehull...
Nézd már, beborult és hogy esik az eső.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Takarodj! Szót se, te esküszegő! Ahogy itt vagy, minden...
» (ismeretlen) A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség,
Úgy...
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
» Tavasz vidulása.. Tavasz vidulása,
A kakuk szólása,
Az én...
» Szerelemvágy Oh ugy szeretnék már szeretni!
Emészt a tűz,...
» Szerettelek... Szerettelek téged
S szerelmem jutalma
Lett a...
» A szerelmek tolonganak A szerelmek tolonganak
A színevesztett...
» Igy is, úgy is Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhag...
|