|
Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag hull az égről,
de nem azért mert csillaghullás hava van,
hanem mert lehullott homlokodról is egy
annyi magányos éjjelen szőtt glória:
a szerelmem,
ne csodálkozz, látod nem szeretlek többé
és az ég is könnyezik,
ugy-e megijedtél most is, hogy ráhullott
ijedt szőkeséged közt egy esőcsepp
az arcodra, pedig csak az eső esik
és hidd el hogy vége;
és ezt a szerelmet siratja az ég is.
Ne félj,
csak egy levél hullott a lábam elé, mint
ahogy most már szerelmed is lehull...
Nézd már, beborult és hogy esik az eső.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Takarodj!
Szót se, te esküszegő! Ahogy itt vagy, minden...
» (ismeretlen)
A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség,
Úgy...
» Ne mondd e szót
Ne mondd e szót ki: szerelem.
Ne mondd! Az íze...
» Szerelem
A hold a tárnák fenekére is lezöldül
És...
» Árva madár
Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza...
» Csókolj még, csókolj, egyre többet
Csókolj még, csókolj, csókolj, egyre többet;
és...
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
|
