Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag hull az égről,
de nem azért mert csillaghullás hava van,
hanem mert lehullott homlokodról is egy
annyi magányos éjjelen szőtt glória:
a szerelmem,
ne csodálkozz, látod nem szeretlek többé
és az ég is könnyezik,
ugy-e megijedtél most is, hogy ráhullott
ijedt szőkeséged közt egy esőcsepp
az arcodra, pedig csak az eső esik
és hidd el hogy vége;
és ezt a szerelmet siratja az ég is.
Ne félj,
csak egy levél hullott a lábam elé, mint
ahogy most már szerelmed is lehull...
Nézd már, beborult és hogy esik az eső.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» (ismeretlen) A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség,
Úgy...
» Takarodj! Szót se, te esküszegő! Ahogy itt vagy, minden...
» Beteg rózsa Beteg virág vagyok:
láthatatlan féreg
éji...
» A liljomok rondója A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
» Elválás Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!
Leomlok,...
» Álmomban Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve...
» Valómnál jobbnak Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből Kesergő, bús, szerelmes panaszra mit feleljek?
E...
|