|
Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag hull az égről,
de nem azért mert csillaghullás hava van,
hanem mert lehullott homlokodról is egy
annyi magányos éjjelen szőtt glória:
a szerelmem,
ne csodálkozz, látod nem szeretlek többé
és az ég is könnyezik,
ugy-e megijedtél most is, hogy ráhullott
ijedt szőkeséged közt egy esőcsepp
az arcodra, pedig csak az eső esik
és hidd el hogy vége;
és ezt a szerelmet siratja az ég is.
Ne félj,
csak egy levél hullott a lábam elé, mint
ahogy most már szerelmed is lehull...
Nézd már, beborult és hogy esik az eső.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Takarodj!
Szót se, te esküszegő! Ahogy itt vagy, minden...
» (ismeretlen)
A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség,
Úgy...
» Szerelmes dal
Mint tartsam az én lelkem, hogy ne érjen
a te...
» Pastorale
Bőrödre zöld fényt lop a félhomály
s két...
» Ha nem szerelmet
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha...
» Titkos bú
Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
» Utolsó szerelem
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s...
» Fiatal szerelem
A szeme kék, a haja gesztenye,
ajkán gúny, mint...
|
