|
Engedd, hogy vékony, reszkető kezemmel
Lebontsam hamvas, illatos hajad.
Ha igy ülsz elém, - mintha ezer éve
Sok ezer meghitt, boldogságos éve
Ismerném a szemed, puha válladat.
Száz asszony, kiket őseim szerettek,
Kikért fellobbant mindig ez a vér,
Száz ősöm minden szomorú, szent álma,
Száz ősöm csókot, vágyat osztó párja
Ma mind benned él, Tebenned él.
Együtt jövünk már sok száz emberöltőn,
Száz boldog, száz csókos életen át,
Ismerem a szemed, ismerem a vállad,
Az ajkad, a véred, a lelked, a vágyad:
Örök óta érzem a hajad illatát...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az, ami fáj nekem
Az, ami fáj nekem,
Nem lakik a szívben,
Oly...
» Lélekerő
Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» A szeplő
Mint egy megért boróka,
Mely tiszta hóra...
» Őszülő erdők rettegése
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben,...
» Zúzmara
ól éreztem magam veled,
de most már indulok...
» Jaj...
Féltékeny élet a magányos élet
s mint sárga...
» Chlorinda
Gyenge Chlorinda
Hüs kikeletben,
Egy szép...
|
