|
Engedd, hogy vékony, reszkető kezemmel
Lebontsam hamvas, illatos hajad.
Ha igy ülsz elém, - mintha ezer éve
Sok ezer meghitt, boldogságos éve
Ismerném a szemed, puha válladat.
Száz asszony, kiket őseim szerettek,
Kikért fellobbant mindig ez a vér,
Száz ősöm minden szomorú, szent álma,
Száz ősöm csókot, vágyat osztó párja
Ma mind benned él, Tebenned él.
Együtt jövünk már sok száz emberöltőn,
Száz boldog, száz csókos életen át,
Ismerem a szemed, ismerem a vállad,
Az ajkad, a véred, a lelked, a vágyad:
Örök óta érzem a hajad illatát...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Titkos bú
Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
» Egy Deliláról
Szemeidben ragyog két vakító gyémánt;
Arczodon...
» Hiven sohase szerettem
sókjaimat szedtem, vettem,
Híven sohase...
» A költő
Pennámat mérges nyíllá már nem faragom
Odavan...
» Figyelmed és féltésed...
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém,...
» Nem válhatunk el
Hiába akarlak kitépni magamból,
Örök rendelés...
» Felejtés
Egymást szeretnünk nem szabad,
De egymást nem...
|
