|
Éjféltájt
a néma sírhantok alól
feljönnek a merev holtak:
s nyugtalan, véres szivüket
felmutatják az aranyló Holdnak.
Éjféltájt
felforrósodnak a kihűlt csontok
- s mint szemfedő-ruhás,
lidérci, fehér szobrok,
a csillagokba néznek mélyen
s ha kondul a hajnali harang -
újra eltűnnek a reggeli fényen.
Vajjon miért nem pihennek
a sír néma nyirkán a kihűlt holtak?
Nyugtalan, véres szivüket,
miért mutatják fel az arányló Holdnak?
...Kik a sírból
a nyugtalan éj árnyán visszajárnak:
csók-rózsáit tépik
egy félbemaradt szerelmi Nyárnak...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tanács
Mondtam az észnek: hagyd! a szívnek: szív! ne...
» Az álom
Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megny...
» Talán
Égnek a lelkemben gyönyörű szavak
És nem tudom...
» Felgyógyulásomkor
Lázas álmaimban
Angyal szállá hozzám,
Egiektől...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» Fehér rózsatő virága
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől...
» Búcsú-vétel
Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Szigeti emlék
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» Ha ősz leszel s öreg
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a...
» A szerelem
Csak melegedni tartottam két kezem
Úgy mint az...
» Ah már egyszer engeszteld meg...
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
|
