|
Éjféltájt
a néma sírhantok alól
feljönnek a merev holtak:
s nyugtalan, véres szivüket
felmutatják az aranyló Holdnak.
Éjféltájt
felforrósodnak a kihűlt csontok
- s mint szemfedő-ruhás,
lidérci, fehér szobrok,
a csillagokba néznek mélyen
s ha kondul a hajnali harang -
újra eltűnnek a reggeli fényen.
Vajjon miért nem pihennek
a sír néma nyirkán a kihűlt holtak?
Nyugtalan, véres szivüket,
miért mutatják fel az arányló Holdnak?
...Kik a sírból
a nyugtalan éj árnyán visszajárnak:
csók-rózsáit tépik
egy félbemaradt szerelmi Nyárnak...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az álom
Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megny...
» Tanács
Mondtam az észnek: hagyd! a szívnek: szív! ne...
» Ki-kigyullad fényed
Ki-kigyullad fényed
emlékezetemben,
s mint...
» Van olyan perc
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja...
» Szemközt
A mélységes mély tengerek
Örvénye úgy el nem...
» Mesélgetek az erdőmnek
Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még...
» Új tavasz ez
Az Ősz, melybe ellátogattál
Kiváncsian és...
» Litánia
Hittel és emberséggel
Erős te, kit vállallak,...
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
» Akarsz-e Indiákba jönni Marym?
Akarsz-e Indiákba jönni, Marym,
s elhagyni...
» Nagy gyónás
Könnyít bűnös lelkeken
Az őszinte bánat.
Gyónju...
|
