|
Éjféltájt
a néma sírhantok alól
feljönnek a merev holtak:
s nyugtalan, véres szivüket
felmutatják az aranyló Holdnak.
Éjféltájt
felforrósodnak a kihűlt csontok
- s mint szemfedő-ruhás,
lidérci, fehér szobrok,
a csillagokba néznek mélyen
s ha kondul a hajnali harang -
újra eltűnnek a reggeli fényen.
Vajjon miért nem pihennek
a sír néma nyirkán a kihűlt holtak?
Nyugtalan, véres szivüket,
miért mutatják fel az arányló Holdnak?
...Kik a sírból
a nyugtalan éj árnyán visszajárnak:
csók-rózsáit tépik
egy félbemaradt szerelmi Nyárnak...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az álom
Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megny...
» Talán
Égnek a lelkemben gyönyörű szavak
És nem tudom...
» Tanács
Mondtam az észnek: hagyd! a szívnek: szív! ne...
» Vallomás a szerelemről
Hetedhét országban
Nem találtam mását:
Szeretem...
» Ajándék
Lányka, még most is ragyog a szememben
szíves...
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» Tenger
Egymás alatt s egymás felett
s egymásba nyílva...
» Tudd meg
Tudd meg, én Neked fájni akarok,
emlék akarok...
» Az elveszett kedves
Nos, vége! s bármily fájó íz is,
Úgy fáj-e,...
» Korszerűtlen ének
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán...
|
