|
Éjféltájt
a néma sírhantok alól
feljönnek a merev holtak:
s nyugtalan, véres szivüket
felmutatják az aranyló Holdnak.
Éjféltájt
felforrósodnak a kihűlt csontok
- s mint szemfedő-ruhás,
lidérci, fehér szobrok,
a csillagokba néznek mélyen
s ha kondul a hajnali harang -
újra eltűnnek a reggeli fényen.
Vajjon miért nem pihennek
a sír néma nyirkán a kihűlt holtak?
Nyugtalan, véres szivüket,
miért mutatják fel az arányló Holdnak?
...Kik a sírból
a nyugtalan éj árnyán visszajárnak:
csók-rózsáit tépik
egy félbemaradt szerelmi Nyárnak...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tanács
Mondtam az észnek: hagyd! a szívnek: szív! ne...
» Az álom
Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megny...
» Talán
Égnek a lelkemben gyönyörű szavak
És nem tudom...
» Sakk-matt
Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
» F. E. kisasszony emlékkönyvébe
Amit vágyad kivánt,
Reményed esdve kért,
Megadt...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
» Álmomban
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve...
» A közös poharat
A közös poharat - azt is feledd el:
nem iszunk...
» Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a...
» Csókod
A csókod festi kékre az eget,
Szemed színétől...
|
