|
Éjféltájt
a néma sírhantok alól
feljönnek a merev holtak:
s nyugtalan, véres szivüket
felmutatják az aranyló Holdnak.
Éjféltájt
felforrósodnak a kihűlt csontok
- s mint szemfedő-ruhás,
lidérci, fehér szobrok,
a csillagokba néznek mélyen
s ha kondul a hajnali harang -
újra eltűnnek a reggeli fényen.
Vajjon miért nem pihennek
a sír néma nyirkán a kihűlt holtak?
Nyugtalan, véres szivüket,
miért mutatják fel az arányló Holdnak?
...Kik a sírból
a nyugtalan éj árnyán visszajárnak:
csók-rózsáit tépik
egy félbemaradt szerelmi Nyárnak...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az álom
Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megny...
» Tanács
Mondtam az észnek: hagyd! a szívnek: szív! ne...
» Talán
Égnek a lelkemben gyönyörű szavak
És nem tudom...
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz...
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
» A halott szerelme
Tán bőröd más lehellet éri,
más száj becéz...
» Levéltöredék barátnémhoz
Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,
S...
» Várlak
A sárkányfejű szigonyos kályhát
befűtöm. Dél...
» Boldogság
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élve...
» Gliczerához
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám!...
|
