|
Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megnyílik ekkor vágyink tartománya.
Mit nem lelünk meg ébren a világon.
Álmában a szegény
Nem fázik és nem éhezik,
Bibor ruhába öltözik,
S jár szép szobák lágy szőnyegén.
Álmában a király
Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál...
Nyugalmat élvez.
Álmában az ifju elmegy kedveséhez,
Kiért epeszti tiltott szerelem,
S ott olvad égő kebelén. -
Álmamban én
Rabnemzetek bilincsét tördelem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Visszajáró ifjú holtak
Éjféltájt
a néma sírhantok alól
feljönnek a...
» Tanács
Mondtam az észnek: hagyd! a szívnek: szív! ne...
» Becéző, simogató kezed
Simogass csak, olyan jó a kezed,
megint...
» Fanny.
Életutam’ csaknem bejártam.
Csalódtam s...
» Semmi az egész
Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe...
» Az esti felhők...
Az esti felhők torlatag csodája
Aranyligetté...
» Szerettelek
Úgy szerettelek, ahogy nem akarok, és nem is...
|
