|
Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megnyílik ekkor vágyink tartománya.
Mit nem lelünk meg ébren a világon.
Álmában a szegény
Nem fázik és nem éhezik,
Bibor ruhába öltözik,
S jár szép szobák lágy szőnyegén.
Álmában a király
Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál...
Nyugalmat élvez.
Álmában az ifju elmegy kedveséhez,
Kiért epeszti tiltott szerelem,
S ott olvad égő kebelén. -
Álmamban én
Rabnemzetek bilincsét tördelem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Talán
Égnek a lelkemben gyönyörű szavak
És nem tudom...
» Tanács
Mondtam az észnek: hagyd! a szívnek: szív! ne...
» Visszajáró ifjú holtak
Éjféltájt
a néma sírhantok alól
feljönnek a...
» A vörös kupolánál
S mégis látom az arcodat,
sötét szemhéjad...
» Adagio
Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü...
» A nő
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
|
