|
Tán bőröd más lehellet éri,
más száj becéz -
és árva lelkem nem kiméli
a szenvedés.
Vagy látlak szenderegni téged
más oldalán,
és forró, fojtott szavad éget
parázs gyanánt.
Nem, nem szerethetsz mást te mégsem,
te hű leszel,
magadat súlyos esküvéssel
jegyezted el.
- Miért a könny, a riadalmak,
ó, mondd, minek?
Hisz nélküled békét, nyugalmat
úgysem lelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lotti
Szép tavaszom mezején, mint isteni Grácia,...
» Julia szép asszony
Szél ringatja a fákat. Nyugalom a szívben és a...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Lillimhez
Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi,...
» Soha
Szerelemnek kényes virágát
Kezemmel én nem...
» Féltés
A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
» Egy festett nefelejts alá
Melyet egykor hű kezekkel
Szedtem a mély...
» Elpártolt liliomszál
Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért...
|
