|
Tán bőröd más lehellet éri,
más száj becéz -
és árva lelkem nem kiméli
a szenvedés.
Vagy látlak szenderegni téged
más oldalán,
és forró, fojtott szavad éget
parázs gyanánt.
Nem, nem szerethetsz mást te mégsem,
te hű leszel,
magadat súlyos esküvéssel
jegyezted el.
- Miért a könny, a riadalmak,
ó, mondd, minek?
Hisz nélküled békét, nyugalmat
úgysem lelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» Minden mi elválaszt
Elváltunk s minden, mi elválaszt:
éppen az...
» Felhő nem zúg...
Felhő nem zúg, szellő se lebben.
Halkan cseveg,...
» Lotti
Szép tavaszom mezején, mint isteni Grácia,...
» A sziv
Az eszedet, ha akarod,
Akinek tetszik,...
» Szerelmes kiszólás
Kegyetlen bánat marja meg szivét,
Mosolygó,...
» Hazudj és kábits!
Hazudj és kábíts! Kell ez nékem.
És néked...
|
