|
Tán bőröd más lehellet éri,
más száj becéz -
és árva lelkem nem kiméli
a szenvedés.
Vagy látlak szenderegni téged
más oldalán,
és forró, fojtott szavad éget
parázs gyanánt.
Nem, nem szerethetsz mást te mégsem,
te hű leszel,
magadat súlyos esküvéssel
jegyezted el.
- Miért a könny, a riadalmak,
ó, mondd, minek?
Hisz nélküled békét, nyugalmat
úgysem lelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Szerették egymást
Szerették egymást!
Kék ajkuk megszenvedte a...
» Leánykérő ének
Friss daloló szerelemmel elődbe
Vonszolom ifju...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Féltés
A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
» Szerelmes panaszok
Óh, Vénus terhes igája,
Hogy kell magam adnom...
» A szerető ohajtása
Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik,
S...
|
