|
Tán bőröd más lehellet éri,
más száj becéz -
és árva lelkem nem kiméli
a szenvedés.
Vagy látlak szenderegni téged
más oldalán,
és forró, fojtott szavad éget
parázs gyanánt.
Nem, nem szerethetsz mást te mégsem,
te hű leszel,
magadat súlyos esküvéssel
jegyezted el.
- Miért a könny, a riadalmak,
ó, mondd, minek?
Hisz nélküled békét, nyugalmat
úgysem lelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A levél
Hétfő. – Ez a nap elveszett:
Nem kaptam...
» Az én szerelmem...
Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Őszülő erdők rettegése
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben,...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» Felhők útján
Kék felhő száll a messzeségben,
Az úton egy...
» Akarsz-e játszani?
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e...
» Bor és szerelem
A bor és az édes szerelem
Két nagy földi...
|
