|
Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,
S távolléted alatt kedvem miben lelem?
Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet,
Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.
Lefestem szüretem estvéli óráit,
Ha már cselédimet nyugodni eresztem,
És csak alig hallom a vígság lármáit,
Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem.
Leplembe burkolva könyökemre dűlök,
Kanócom pislogó lángjait szemlélem,
A képzelet égi álmába merűlök,
S egy szebb lelki világ szent óráit élem.
Az őszi bogárnak búsongó hangjai
Felköltik lelkemnek minden érzéseit,
S az emlékezetnek repdező szárnyai
Visszahozzák éltem eltűnt örömeit.
Életem képe ez. - Már elestvéledtem,
Béborult az élet vidám álorcája!
Még két mulatótárs van ébren mellettem:
A szelíd szerelem hamvadó szikrája
S bús melancholiám szomorgó nótája.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A gyászoló nő
Feketében jár az utcán,
Feketében, gyászosan:
H...
» Halászleány
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü...
» Hogy lehet az!?
Hogy lehet az, hogy az ember
Mindent...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» Dal a vágyról
Odasimultam hangodhoz kedves.
Jó volt akkor ott...
» Levél
Ha ez a levelem megérkezik,
Édesem, gondolj rám...
» Szerelem
Mit busuljak e világon
Más miatt szüntelen?
Hog...
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Szép nő éjjel a kávéházban
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint...
» Vágyódás
Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
|
