|
Gondoltam: drága, kicsi társam,
Próbáljunk mégis megmaradni
Ebben a gyilkos, vad dulásban.
Mikor mindenek vesznek, tünnek,
Tarts meg tegnapnak, tanuságnak,
Tarts meg csodának avagy bünnek.
Mikor mindenek futnak, hullnak,
Gondoltam: drága, kicsi társam,
Tarts meg engem igérő Multnak.
Tarts meg engem, mig szögek vernek,
Véres szivemmel, megbénultan,
Mégis csak tegnapi embernek.
Karolsz még drága, kicsi társam?
Jaj nekem, jaj ezerszer is jaj
Ebben a véres ájulásban.
De ha megyek, sorsom te vedd el,
Kinek az orkán oda-adta,
A te tűrő, igaz kezeddel.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Borús ég
Mintha homlokodon őszi ború ülne,
S rejtelmes...
» Azt hittem: virág vagy...
Azt hittem: virág vagy,
Életem virága,
Szomoru...
» Menyasszonyomnak
Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós...
» Szegény szeretkezéseink
Ha csak a testedet szerettem,
csak a te...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
» Magányosság erdejében
Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok...
» Az én hajóm...
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
» Megkövetés
Ha haragszol, megkövetlek;
Békélj meg, szép...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
|
