|
Gondoltam: drága, kicsi társam,
Próbáljunk mégis megmaradni
Ebben a gyilkos, vad dulásban.
Mikor mindenek vesznek, tünnek,
Tarts meg tegnapnak, tanuságnak,
Tarts meg csodának avagy bünnek.
Mikor mindenek futnak, hullnak,
Gondoltam: drága, kicsi társam,
Tarts meg engem igérő Multnak.
Tarts meg engem, mig szögek vernek,
Véres szivemmel, megbénultan,
Mégis csak tegnapi embernek.
Karolsz még drága, kicsi társam?
Jaj nekem, jaj ezerszer is jaj
Ebben a véres ájulásban.
De ha megyek, sorsom te vedd el,
Kinek az orkán oda-adta,
A te tűrő, igaz kezeddel.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A vörös kupolánál
S mégis látom az arcodat,
sötét szemhéjad...
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Intérieur
Egy rablány váltja itt, a szeme hosszú...
» A hóvirág
A misén ott volt Ida is,
a szép halvány...
» Házasság
Madárcsicsergés
zuhatagában
találkoztunk.
Ötve...
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Jaj de búsan harangoznak...
Jaj de búsan harangoznak Tarjánba -
Elhervadt a...
» Álom és valóság
Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod...
» Alig kér már szerelmet . . .
Alig kér már szerelmet,
Ritkán riad a rest...
» Leánykérő ének
Friss daloló szerelemmel elődbe
Vonszolom ifju...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
|
