|
Gondoltam: drága, kicsi társam,
Próbáljunk mégis megmaradni
Ebben a gyilkos, vad dulásban.
Mikor mindenek vesznek, tünnek,
Tarts meg tegnapnak, tanuságnak,
Tarts meg csodának avagy bünnek.
Mikor mindenek futnak, hullnak,
Gondoltam: drága, kicsi társam,
Tarts meg engem igérő Multnak.
Tarts meg engem, mig szögek vernek,
Véres szivemmel, megbénultan,
Mégis csak tegnapi embernek.
Karolsz még drága, kicsi társam?
Jaj nekem, jaj ezerszer is jaj
Ebben a véres ájulásban.
De ha megyek, sorsom te vedd el,
Kinek az orkán oda-adta,
A te tűrő, igaz kezeddel.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A magánossághoz
Áldott Magánosság, jövel! ragadj el
Álmodba...
» Azt mondjátok...
Azt mondjátok, halvány vagyok;
Nem is csoda, ha...
» Hervadáskor
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi...
» Csak ne mosolyognál...
Csak ne mosolyognál
Rám oly édesen,
Hogy...
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Mintha..
a tested lennék úgy érezz
mintha egy válasz...
» Levél a kedveshez késő éjjel
Nem tudok írni, bocsáss meg nekem.
A fejem zúg,...
» Dal
Menyegződ napján láttalak,
Láttam bús arcod bús...
» Vallomás
Még mindig csak a lelkemet adtam oda.
Annyi sok...
» Imádság
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» A' Csere
A' csintalan leányok
Szünetlenűl perelnek
Rám,...
|
