|
Gondoltam: drága, kicsi társam,
Próbáljunk mégis megmaradni
Ebben a gyilkos, vad dulásban.
Mikor mindenek vesznek, tünnek,
Tarts meg tegnapnak, tanuságnak,
Tarts meg csodának avagy bünnek.
Mikor mindenek futnak, hullnak,
Gondoltam: drága, kicsi társam,
Tarts meg engem igérő Multnak.
Tarts meg engem, mig szögek vernek,
Véres szivemmel, megbénultan,
Mégis csak tegnapi embernek.
Karolsz még drága, kicsi társam?
Jaj nekem, jaj ezerszer is jaj
Ebben a véres ájulásban.
De ha megyek, sorsom te vedd el,
Kinek az orkán oda-adta,
A te tűrő, igaz kezeddel.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» Figyelmeztetlek
Figyelmeztetlek;
mint a téli reggel,
...
» Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
» Kegyvesztett bűbáj
Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Messze tőlök
Nehéz, villámos fellegek
Úsznak felém,
Szülőföl...
» Ha azt mondaná az isten...
"Nem lesz sugár, nem lesz harmat,"
Ha ezt...
» Mindig velem
Én emlékszem, már játszottunk együtt mi
Nagyon...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
|
