|
Mintha homlokodon őszi ború ülne,
S rejtelmes két szemed (kék, zöld tán, vagy szürke)
Felváltva lesz szelíd, álmodó s kegyetlen,
Az ég bágyadt színét idézve keverten.
Emlékeztetsz a sok langyos, fátylas napra,
Mikor könnyben olvad meg a szív fájdalma,
S felajzott idegek, miket felserkentett
Titkos bú, gúnyolják a szunnyadó lelket.
Hasonlítasz néha a szép messzeségre,
Ha ködön keresztül csillan a nap fénye.
Úgy tündökölsz éppen, mint felázott tájék,
Melyen felhős égből hulló napsugár ég.
Veszedelmes asszony, borús ősz varázsa!
Zord zuzmarádnak is lesz-e rám hatása?
S engesztelhetetlen teled vad fagyából
Árad-e majd vasnál s jégnél maróbb mámor?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Emlékezz
Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a...
» Indián szerenád
Első álmom rólad volt,
Első álmom elröpült,
Még...
» Ketten
Ott te, a vízen keresztül
fehér rózsáddal...
» A múzsához
Szelíd Múzsa! ki keblemet
Égi lángra...
» Csillag
Egy csillag ég
fejem felett,
igézi rég
a...
» Rosszaság óráján
Be sok virágot hozott ez a nyár!
Be illetetlen...
» A kék tenger partján
Ahol mások élnek, szeretnek,
Én eljöttem ide...
» Láttalak...
Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen...
» Vallomás
Még mindig csak a lelkemet adtam oda.
Annyi sok...
|
