|
Még mindig csak a lelkemet adtam oda.
Annyi sok falat kell lebontani magamban, míg eljutok az első csókig.
De a Te arcod előtt, melyet anyád szemén kívül alig ért meleg érintés.
S csak az élet húzta rá sötét árnyékait, az éhséget s a szenvedést, először fáj, hogy leány vagyok s őriznem kell magam, mint valami kincset.
Ezerszer inkább lennék ízes szamóca, melyre Te erdőbe tévedt, éhes gyermek örömtől csengve rátalálsz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Borús ég
Mintha homlokodon őszi ború ülne,
S rejtelmes...
» Indián szerenád
Első álmom rólad volt,
Első álmom elröpült,
Még...
» Ketten
Ott te, a vízen keresztül
fehér rózsáddal...
|
