|
Be sok virágot hozott ez a nyár!
Be illetetlen vitte vissza mind!
A tűnt tavasznak újja visszaint,
A fák között a szél, az ősz sarlója jár.
Arany világ még, mely reám ragyog,
Aranyban járnak benn' az emberek:
De hova lett a régi jó gyerek?
- Úgy érzem néhanap, hogy szörnyű rossz vagyok.
Űlök a Rossznak felleges hegyin,
Mellém jó ember ritkán telepűl,
Mint egy komor pap, űlök egyedűl
S álmélkodom az élet bíbor szépségein.
Arcom fakó, palástom fekete,
Bíbora-vedlett, bánatos lepel.
Szívem sötét miséket ünnepel,
Szemembe szúr az éj titkos tekintete.
Óh lennék régi, zord rablólovag!
Vértigris vágyát nyergelném alám;
Egy asszony mellét szétszakítanám:
Szívébe rejteném a rosszaságomat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A falu árvája
Selyem kendő, selyem kötény, selyem szoknya,
Nem...
» Emlékezz
Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a...
» Bájviola
"Ragyogsz felém, éj csillagfátyola,
Könyűmen...
» Ketten
Ott te, a vízen keresztül
fehér rózsáddal...
» Láttalak...
Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen...
» Vallomás
Még mindig csak a lelkemet adtam oda.
Annyi sok...
» A múzsához
Szelíd Múzsa! ki keblemet
Égi lángra...
» Indián szerenád
Első álmom rólad volt,
Első álmom elröpült,
Még...
» Csillag
Egy csillag ég
fejem felett,
igézi rég
a...
» Lecke
Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem...
» A kék tenger partján
Ahol mások élnek, szeretnek,
Én eljöttem ide...
|
