|
Ott te, a vízen keresztül
fehér rózsáddal üzenve,
itt én, sötét színben égő
virágomat nyújtva szembe.
Az elválasztó folyóban
kettőnk sápadt árnya reszket,
árnyak, melyek egyesülni
hasztalanul igyekeznek.
Így állunk, a szél s a hullám
zúgásába fúl beszédünk,
nem tehetünk egyebet, mint
néma jeleket cserélünk.
Nesztelenül, mint kisértet,
sötét hattyú jelenik meg
partjaink közt, s felkavarja
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lecke
Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem...
» Indián szerenád
Első álmom rólad volt,
Első álmom elröpült,
Még...
» Akit én csókolok
Akit én csókolok, elsápad,
Nem merem...
» Rosszaság óráján
Be sok virágot hozott ez a nyár!
Be illetetlen...
» Emlékezz
Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a...
» Csillag
Egy csillag ég
fejem felett,
igézi rég
a...
» A kék tenger partján
Ahol mások élnek, szeretnek,
Én eljöttem ide...
» Vallomás
Még mindig csak a lelkemet adtam oda.
Annyi sok...
|
