Ott te, a vízen keresztül
fehér rózsáddal üzenve,
itt én, sötét színben égő
virágomat nyújtva szembe.
Az elválasztó folyóban
kettőnk sápadt árnya reszket,
árnyak, melyek egyesülni
hasztalanul igyekeznek.
Így állunk, a szél s a hullám
zúgásába fúl beszédünk,
nem tehetünk egyebet, mint
néma jeleket cserélünk.
Nesztelenül, mint kisértet,
sötét hattyú jelenik meg
partjaink közt, s felkavarja
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vallomás Még mindig csak a lelkemet adtam oda.
Annyi sok...
» A múzsához Szelíd Múzsa! ki keblemet
Égi lángra...
» A kék tenger partján Ahol mások élnek, szeretnek,
Én eljöttem ide...
» A falu árvája Selyem kendő, selyem kötény, selyem szoknya,
Nem...
» Láttalak... Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen...
» Indián szerenád Első álmom rólad volt,
Első álmom elröpült,
Még...
» Rosszaság óráján Be sok virágot hozott ez a nyár!
Be illetetlen...
» Lecke Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem...
|