|
Ott te, a vízen keresztül
fehér rózsáddal üzenve,
itt én, sötét színben égő
virágomat nyújtva szembe.
Az elválasztó folyóban
kettőnk sápadt árnya reszket,
árnyak, melyek egyesülni
hasztalanul igyekeznek.
Így állunk, a szél s a hullám
zúgásába fúl beszédünk,
nem tehetünk egyebet, mint
néma jeleket cserélünk.
Nesztelenül, mint kisértet,
sötét hattyú jelenik meg
partjaink közt, s felkavarja
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bájviola
"Ragyogsz felém, éj csillagfátyola,
Könyűmen...
» Emmihez
Fogadd el, édes Emmim,
Virágaim szebbikét:
Szer...
» Rosszaság óráján
Be sok virágot hozott ez a nyár!
Be illetetlen...
» Vallomás
Még mindig csak a lelkemet adtam oda.
Annyi sok...
» Indián szerenád
Első álmom rólad volt,
Első álmom elröpült,
Még...
» Borús ég
Mintha homlokodon őszi ború ülne,
S rejtelmes...
» Csillag
Egy csillag ég
fejem felett,
igézi rég
a...
» A múzsához
Szelíd Múzsa! ki keblemet
Égi lángra...
|
