|
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
Üzenek néked, Léda. Várlak.
Tavasz van itt a Duna-tájon
És én olykor vért köhögök,
Szép itt az élet, csupa álom.
Pán-kereső utamba most már,
Mámor-gályák utasa, én,
Itt állok a zord Bizonyosnál.
A lelkem még ronggyá-szedettebb,
Testem röpítné könnyű szél
Hádesz felé. És, és: szeretlek.
Új dalokat nem hallasz tőlem,
Csókom sincs csókolnivaló,
De kellesz e tavasz-időben.
Hogy akkor majd reám hajoljál,
Fülembe csókold, mit te tudsz:
»Csúf faunom, Apolló voltál.«
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nézem, mily szép a sok virág
Nézem, mily szép a sok virág,
ha nyílik Ámor...
» Kedves, nézd!...
Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind...
» Szemedből
Szerettem volna, ha hozzám bújsz,
szép szóval...
» Szerelmesek
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
» Oly tiszta, szép vagy
Oly tiszta, szép vagy édesem,
Mint a legelső...
» Csókkérés tavasszal
Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a...
» Haragszom rád
Haragszom rád, mert fürtöd fekete,
Haragszom...
» A szépek szépe
Ti, élet balzsamát lehellő leányok,
A szépség...
» Így
Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne...
» Válaszul
Jól mondtad óh, ha tiszta reggelen
Végigtekintün...
» Hódolat Máriának
Neked szentelt ifjú szívem
Minden vágyat,...
|
