|
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
Üzenek néked, Léda. Várlak.
Tavasz van itt a Duna-tájon
És én olykor vért köhögök,
Szép itt az élet, csupa álom.
Pán-kereső utamba most már,
Mámor-gályák utasa, én,
Itt állok a zord Bizonyosnál.
A lelkem még ronggyá-szedettebb,
Testem röpítné könnyű szél
Hádesz felé. És, és: szeretlek.
Új dalokat nem hallasz tőlem,
Csókom sincs csókolnivaló,
De kellesz e tavasz-időben.
Hogy akkor majd reám hajoljál,
Fülembe csókold, mit te tudsz:
»Csúf faunom, Apolló voltál.«
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nők
Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
A...
» Szerelmi pör
Édes leány, hamis leány,
Szivem panaszra kél...
» Clotilde
A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
» Tavasz
Tavasz a drágám, és én szeretem.
Ő az eső, a...
» Csak engem szeret
Lombos ág ne hajlongj, hagyj fel a bókkal,
Kedve...
» Varázslat
Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető...
» A szerelmes vitézhez
Ámor múlattába
Egy sisak aljába
Nefelejcset...
» Elég
Minden parázs
hideg hamu
minden szó
néma...
» Cupido
Bé van kötve szemed, hát hogy tudsz lőni,...
» Tünemény
Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» Feleségemnek...
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek,...
|
