|
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
Üzenek néked, Léda. Várlak.
Tavasz van itt a Duna-tájon
És én olykor vért köhögök,
Szép itt az élet, csupa álom.
Pán-kereső utamba most már,
Mámor-gályák utasa, én,
Itt állok a zord Bizonyosnál.
A lelkem még ronggyá-szedettebb,
Testem röpítné könnyű szél
Hádesz felé. És, és: szeretlek.
Új dalokat nem hallasz tőlem,
Csókom sincs csókolnivaló,
De kellesz e tavasz-időben.
Hogy akkor majd reám hajoljál,
Fülembe csókold, mit te tudsz:
»Csúf faunom, Apolló voltál.«
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Áradozás
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod?...
» Én angyalkám, szép madárkám...
Én angyalkám,
Szép madárkám,
Ime hozzád...
» Akarlak, szeretlek
Akarlak, szeretlek, kellesz nekem
dacos, síró...
» Szemedből
Szerettem volna, ha hozzám bújsz,
szép szóval...
» Mintha..
a tested lennék úgy érezz
mintha egy válasz...
» Szívem, eszem
Ama diós tanyából
Egy kis vidor leányka
A...
» Maradj velem
Maradj velem, az erdő hí, marasztal,
Megértem...
» Táncol a Hold
Táncol a Hold,
fehér ingben.
Kékes fényben
úsz...
» Haragszom rád
Haragszom rád, mert fürtöd fekete,
Haragszom...
» Amit szavakra bízni átall
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a...
» Csontig meztelen
A homlokod már egész meztelen
s szemed két...
|
