|
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
Üzenek néked, Léda. Várlak.
Tavasz van itt a Duna-tájon
És én olykor vért köhögök,
Szép itt az élet, csupa álom.
Pán-kereső utamba most már,
Mámor-gályák utasa, én,
Itt állok a zord Bizonyosnál.
A lelkem még ronggyá-szedettebb,
Testem röpítné könnyű szél
Hádesz felé. És, és: szeretlek.
Új dalokat nem hallasz tőlem,
Csókom sincs csókolnivaló,
De kellesz e tavasz-időben.
Hogy akkor majd reám hajoljál,
Fülembe csókold, mit te tudsz:
»Csúf faunom, Apolló voltál.«
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fenn és lenn
Óh, izgalmak rokonsága! Vakít
a roppant hő,...
» Klári
Meg-látván a' kis Klári
Aszszony-Anynyát...
» Rozílishoz
Mit? Rozílis! illy korodban
arra kérhetsz...
» Én angyalkám, szép madárkám...
Én angyalkám,
Szép madárkám,
Ime hozzád...
» Hajnali csók
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba...
» A rózsabimbóhoz
Nyílj ki, nyájason mosolygó
Rózsabimbó, nyílj...
» Szép ifju hölgy
Szép ifju hölgy, kit nemessége áthat,
egy...
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Mikor a földön...
Mikor a földön leány születik,
Egy fiúcska...
» Áradozás
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod?...
» Úgy jöttél hozzám
Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így...
|
