|
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
Üzenek néked, Léda. Várlak.
Tavasz van itt a Duna-tájon
És én olykor vért köhögök,
Szép itt az élet, csupa álom.
Pán-kereső utamba most már,
Mámor-gályák utasa, én,
Itt állok a zord Bizonyosnál.
A lelkem még ronggyá-szedettebb,
Testem röpítné könnyű szél
Hádesz felé. És, és: szeretlek.
Új dalokat nem hallasz tőlem,
Csókom sincs csókolnivaló,
De kellesz e tavasz-időben.
Hogy akkor majd reám hajoljál,
Fülembe csókold, mit te tudsz:
»Csúf faunom, Apolló voltál.«
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csontig meztelen
A homlokod már egész meztelen
s szemed két...
» Lélekerő
Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
» A legszebb volt az éjszaka
Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a...
» Ahogy itt jár-kél
Ahogy itt jár-kél, szép, miként
a csillagtüzes...
» Csóktalanul
Nem csókoltalak meg soha.
S tán nem is foglak...
» Erdei szerelem
Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki...
» Oh de mennyit...
Oh de mennyit néztelek már,
S mégis mindig...
» Mikor téged látlak...
Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem...
» Akarsz-e Indiákba jönni Marym?
Akarsz-e Indiákba jönni, Marym,
s elhagyni...
» Nagy ajándékok tora
Ökölnyi rubinkövet adok,
Akaszd a nyakadba s...
» Mikor a nagymama...
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra...
|
