|
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
Üzenek néked, Léda. Várlak.
Tavasz van itt a Duna-tájon
És én olykor vért köhögök,
Szép itt az élet, csupa álom.
Pán-kereső utamba most már,
Mámor-gályák utasa, én,
Itt állok a zord Bizonyosnál.
A lelkem még ronggyá-szedettebb,
Testem röpítné könnyű szél
Hádesz felé. És, és: szeretlek.
Új dalokat nem hallasz tőlem,
Csókom sincs csókolnivaló,
De kellesz e tavasz-időben.
Hogy akkor majd reám hajoljál,
Fülembe csókold, mit te tudsz:
»Csúf faunom, Apolló voltál.«
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A kihez égő gondolat...
A kihez égő gondolat
Kapcsolja lelkemet,
Te...
» Réten voltam
Réten voltam
Rózsám mellett,
Gyüjtögettünk
A...
» Ódondad kérelem
még valamikor ma mondd el nekem
szerelmed...
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Nők
Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
A...
» Léda a kertben
Bús kertben látlak: piros hinta-ágy
Himbálva...
» A szerelmes vitézhez
Ámor múlattába
Egy sisak aljába
Nefelejcset...
» Menyasszonyomnak
Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós...
» Fa leszek, ha..
Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat...
» Milyen furcsa álmam...
Milyen furcsa álmam volt az éjjel!
Lyányka, te...
» Áradozás
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod?...
|
