|
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
Üzenek néked, Léda. Várlak.
Tavasz van itt a Duna-tájon
És én olykor vért köhögök,
Szép itt az élet, csupa álom.
Pán-kereső utamba most már,
Mámor-gályák utasa, én,
Itt állok a zord Bizonyosnál.
A lelkem még ronggyá-szedettebb,
Testem röpítné könnyű szél
Hádesz felé. És, és: szeretlek.
Új dalokat nem hallasz tőlem,
Csókom sincs csókolnivaló,
De kellesz e tavasz-időben.
Hogy akkor majd reám hajoljál,
Fülembe csókold, mit te tudsz:
»Csúf faunom, Apolló voltál.«
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jutok-e eszedbe?
Jutok-e eszedbe
Hűtlen boldogságom?
Nekem most...
» Számadás
Vágyjátok őt ismérni,
Az én szerelmemet,
Ki...
» Az elárult szerelem
Az éjjel csókolóztunk,
nem látott senki...
» Ha magányos fa leszek
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te...
» A szerelem énekesihez
Nyájaskodó víg társaság
Szerelem énekesi!
Kíket...
» Ébredés a neveddel
Felébredtem. Úgy bujtam át az álom
meleg...
» Leányka, szíved is
Leányka, szíved is elnémul köreinkben.
Komoly...
» Láz
De jó, hogy jöttél, drága. Soha jobbkor.
Lázam...
» Haj, száj, szem
Haj, haj, haj,
Beh szép selyemhaj
Ez a...
» Csontig meztelen
A homlokod már egész meztelen
s szemed két...
» Csak engem szeret
Lombos ág ne hajlongj, hagyj fel a bókkal,
Kedve...
|
