|
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
Üzenek néked, Léda. Várlak.
Tavasz van itt a Duna-tájon
És én olykor vért köhögök,
Szép itt az élet, csupa álom.
Pán-kereső utamba most már,
Mámor-gályák utasa, én,
Itt állok a zord Bizonyosnál.
A lelkem még ronggyá-szedettebb,
Testem röpítné könnyű szél
Hádesz felé. És, és: szeretlek.
Új dalokat nem hallasz tőlem,
Csókom sincs csókolnivaló,
De kellesz e tavasz-időben.
Hogy akkor majd reám hajoljál,
Fülembe csókold, mit te tudsz:
»Csúf faunom, Apolló voltál.«
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Erdei szerelem
Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki...
» Énekek éneke
Az asszony teste költemény,
mit különös...
» Ámor
Erõ s erény a szerelem varázsa,
uralkodik...
» Első csók
Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat...
» Új szerelem
Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon...
» Szerelmes kamasz
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszon...
» Fenn és lenn
Óh, izgalmak rokonsága! Vakít
a roppant hő,...
» A legszebbnek
Szép nyári éj. A parkban ültünk.
A mennybolt...
» Énekek éneke
Szép vagy, ó szerelmesem, szép! Lábadat saru...
» Tünemény
Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» Dacos barna lányka...
Dacos barna lányka, szeretlek,
Dacodnak én...
|
