Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
Üzenek néked, Léda. Várlak.
Tavasz van itt a Duna-tájon
És én olykor vért köhögök,
Szép itt az élet, csupa álom.
Pán-kereső utamba most már,
Mámor-gályák utasa, én,
Itt állok a zord Bizonyosnál.
A lelkem még ronggyá-szedettebb,
Testem röpítné könnyű szél
Hádesz felé. És, és: szeretlek.
Új dalokat nem hallasz tőlem,
Csókom sincs csókolnivaló,
De kellesz e tavasz-időben.
Hogy akkor majd reám hajoljál,
Fülembe csókold, mit te tudsz:
»Csúf faunom, Apolló voltál.«
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fenn és lenn Óh, izgalmak rokonsága! Vakít
a roppant hő,...
» Énekek éneke Az asszony teste költemény,
mit különös...
» Szívlázadás Oh hölgy ha látnál szivem bánatában,
Ki láttál...
» Szegény vagyok... Szegény vagyok hozzád,
Szerethetnél mégis,
Én...
» Aniskához Félsz tőlem, nem akarsz meg is állani kedves...
» Így Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne...
» Csak engem szeret Lombos ág ne hajlongj, hagyj fel a bókkal,
Kedve...
» Mikor a földön... Mikor a földön leány születik,
Egy fiúcska...
» Szemedből Szerettem volna, ha hozzám bújsz,
szép szóval...
» Szép ifju hölgy Szép ifju hölgy, kit nemessége áthat,
egy...
» Szép kedvesem Szép kedvesem alszol-e már?
Im elkongott az...
|