|
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
Üzenek néked, Léda. Várlak.
Tavasz van itt a Duna-tájon
És én olykor vért köhögök,
Szép itt az élet, csupa álom.
Pán-kereső utamba most már,
Mámor-gályák utasa, én,
Itt állok a zord Bizonyosnál.
A lelkem még ronggyá-szedettebb,
Testem röpítné könnyű szél
Hádesz felé. És, és: szeretlek.
Új dalokat nem hallasz tőlem,
Csókom sincs csókolnivaló,
De kellesz e tavasz-időben.
Hogy akkor majd reám hajoljál,
Fülembe csókold, mit te tudsz:
»Csúf faunom, Apolló voltál.«
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Réten voltam
Réten voltam
Rózsám mellett,
Gyüjtögettünk
A...
» Énekek éneke
Szép vagy, ó szerelmesem, szép! Lábadat saru...
» Nők
Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
A...
» Én és a festő
Igy ült, így nézett, haja így folyt hattyu...
» Szemedből
Szerettem volna, ha hozzám bújsz,
szép szóval...
» Klári
Meg-látván a' kis Klári
Aszszony-Anynyát...
» Első csók
Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat...
» Nem vagy te legszebb...
Nem vagy te legszebb a világon,
Tán oly szép...
» Csóktalanul
Nem csókoltalak meg soha.
S tán nem is foglak...
» Juliska
Juliska tizenhat éves,
szeme már a legényre...
» Haragszom rád
Haragszom rád, mert fürtöd fekete,
Haragszom...
|
