|
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag plazma áramában,
sírsz vagy nevetsz, minden rezdülésed
rajtam fut át, elhal, majd föléled.
Bennem élsz, mint felhőben a pára,
mint csillag az égnek bársonyába,
bennem élsz te – ó megfoghatatlan –,
mint a hegedűben a tiszta dallam.
Bennem élsz, mint anyaméhben a magzat,
ám megérik, tovább nem maradhat –
egyszer te is kiszakadsz belőlem
s itt maradnék magamra, erőtlen?
Jöhet-e még oly óra, amelyben
tenélküled kellene szeretnem?
Hozhat-e sors még olyan percet,
mikor én többé nem szeretlek?
Nem, nem hozhat! S te nem menekülhetsz,
ereimben piros vérként lüktetsz,
sejtjeimbe véstem bele arcod –
bennem élsz és bennem kell meghalnod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» Akarlak, szeretlek
Akarlak, szeretlek, kellesz nekem,
dacos, síró...
» Valómnál jobbnak
Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted...
» Andor panasza
Kis lány, nagy lány,
Mit ér; ha hamis?
Fölebb...
» Bukdácsolva …
Bukdácsolva is
hálás vagyok,
hogy felé
lejt...
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» Férfi sorsa
A nő. Igaz. És én sem tagadom,
De ez a sors...
» Nem múlik el a szerelem
Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
» In aeternum
Amit megírtam sok, sok év előtt,
Látom, valóra...
|
