|
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag plazma áramában,
sírsz vagy nevetsz, minden rezdülésed
rajtam fut át, elhal, majd föléled.
Bennem élsz, mint felhőben a pára,
mint csillag az égnek bársonyába,
bennem élsz te – ó megfoghatatlan –,
mint a hegedűben a tiszta dallam.
Bennem élsz, mint anyaméhben a magzat,
ám megérik, tovább nem maradhat –
egyszer te is kiszakadsz belőlem
s itt maradnék magamra, erőtlen?
Jöhet-e még oly óra, amelyben
tenélküled kellene szeretnem?
Hozhat-e sors még olyan percet,
mikor én többé nem szeretlek?
Nem, nem hozhat! S te nem menekülhetsz,
ereimben piros vérként lüktetsz,
sejtjeimbe véstem bele arcod –
bennem élsz és bennem kell meghalnod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hány évig tart...
Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
» A viaszbaba
Sovány, kicsiny volt nem magaska,
Füle helyén...
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» A fészekről
Te vagy a fészek,
Puha vagy, édes és meleg,
S...
» Gina emléke
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Bántani én nem akarlak
Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
...
» Andor panasza
Kis lány, nagy lány,
Mit ér; ha hamis?
Fölebb...
» 33
És most pedig hazamegyünk, szerelmem,
a házba,...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
|
