|
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag plazma áramában,
sírsz vagy nevetsz, minden rezdülésed
rajtam fut át, elhal, majd föléled.
Bennem élsz, mint felhőben a pára,
mint csillag az égnek bársonyába,
bennem élsz te – ó megfoghatatlan –,
mint a hegedűben a tiszta dallam.
Bennem élsz, mint anyaméhben a magzat,
ám megérik, tovább nem maradhat –
egyszer te is kiszakadsz belőlem
s itt maradnék magamra, erőtlen?
Jöhet-e még oly óra, amelyben
tenélküled kellene szeretnem?
Hozhat-e sors még olyan percet,
mikor én többé nem szeretlek?
Nem, nem hozhat! S te nem menekülhetsz,
ereimben piros vérként lüktetsz,
sejtjeimbe véstem bele arcod –
bennem élsz és bennem kell meghalnod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mindig csak Neked
Csak egy verset költögetek
Évek óta, mindig...
» Szebb öröm
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
reme...
» Minden levél
Minden levél és minden alkonyat
neked babuskál,...
» Utolsó szerelem
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s...
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
» A sok ábrándból...
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
» Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már...
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
» Szerelmes vers
Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne...
|
