Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag plazma áramában,
sírsz vagy nevetsz, minden rezdülésed
rajtam fut át, elhal, majd föléled.
Bennem élsz, mint felhőben a pára,
mint csillag az égnek bársonyába,
bennem élsz te – ó megfoghatatlan –,
mint a hegedűben a tiszta dallam.
Bennem élsz, mint anyaméhben a magzat,
ám megérik, tovább nem maradhat –
egyszer te is kiszakadsz belőlem
s itt maradnék magamra, erőtlen?
Jöhet-e még oly óra, amelyben
tenélküled kellene szeretnem?
Hozhat-e sors még olyan percet,
mikor én többé nem szeretlek?
Nem, nem hozhat! S te nem menekülhetsz,
ereimben piros vérként lüktetsz,
sejtjeimbe véstem bele arcod –
bennem élsz és bennem kell meghalnod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ketten ültek... Ketten ültek a tavaszban,
Csupán ketten,...
» Veled Örökké... Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az...
» Zsóknak Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
» Várj Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» Ábránd nélkül Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» A türelem bilincse Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás...
» Tiszta szerelem Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» Gina emléke Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» 33 És most pedig hazamegyünk, szerelmem,
a házba,...
» Szived rokkáján Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived...
» Holnap is igy Hogy tévedtem utat-vesztve,
Mégse bánom:
Hátha...
|