|
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag plazma áramában,
sírsz vagy nevetsz, minden rezdülésed
rajtam fut át, elhal, majd föléled.
Bennem élsz, mint felhőben a pára,
mint csillag az égnek bársonyába,
bennem élsz te – ó megfoghatatlan –,
mint a hegedűben a tiszta dallam.
Bennem élsz, mint anyaméhben a magzat,
ám megérik, tovább nem maradhat –
egyszer te is kiszakadsz belőlem
s itt maradnék magamra, erőtlen?
Jöhet-e még oly óra, amelyben
tenélküled kellene szeretnem?
Hozhat-e sors még olyan percet,
mikor én többé nem szeretlek?
Nem, nem hozhat! S te nem menekülhetsz,
ereimben piros vérként lüktetsz,
sejtjeimbe véstem bele arcod –
bennem élsz és bennem kell meghalnod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Imádság
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» Holnap is igy
Hogy tévedtem utat-vesztve,
Mégse bánom:
Hátha...
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
» És mégis megvártalak
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» Egy napig éltek...
Egy napig éltek szép virágaid.
A szem...
» Jó érezni
Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és...
» Kedvesemhez
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» Egy büszke várkisasszony lovas képéhez
Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod,...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már...
|
