Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag plazma áramában,
sírsz vagy nevetsz, minden rezdülésed
rajtam fut át, elhal, majd föléled.
Bennem élsz, mint felhőben a pára,
mint csillag az égnek bársonyába,
bennem élsz te – ó megfoghatatlan –,
mint a hegedűben a tiszta dallam.
Bennem élsz, mint anyaméhben a magzat,
ám megérik, tovább nem maradhat –
egyszer te is kiszakadsz belőlem
s itt maradnék magamra, erőtlen?
Jöhet-e még oly óra, amelyben
tenélküled kellene szeretnem?
Hozhat-e sors még olyan percet,
mikor én többé nem szeretlek?
Nem, nem hozhat! S te nem menekülhetsz,
ereimben piros vérként lüktetsz,
sejtjeimbe véstem bele arcod –
bennem élsz és bennem kell meghalnod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Akarlak, szeretlek Akarlak, szeretlek, kellesz nekem,
dacos, síró...
» Pillanatok Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de...
» Kedvesemhez Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse... Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Egy napig éltek... Egy napig éltek szép virágaid.
A szem...
» Gina emléke Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» És mégis megvártalak Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» Egy büszke várkisasszony lovas képéhez Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod,...
» Tiszta szerelem Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» Csak egy... Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» Hogyan? Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
|