|
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag plazma áramában,
sírsz vagy nevetsz, minden rezdülésed
rajtam fut át, elhal, majd föléled.
Bennem élsz, mint felhőben a pára,
mint csillag az égnek bársonyába,
bennem élsz te – ó megfoghatatlan –,
mint a hegedűben a tiszta dallam.
Bennem élsz, mint anyaméhben a magzat,
ám megérik, tovább nem maradhat –
egyszer te is kiszakadsz belőlem
s itt maradnék magamra, erőtlen?
Jöhet-e még oly óra, amelyben
tenélküled kellene szeretnem?
Hozhat-e sors még olyan percet,
mikor én többé nem szeretlek?
Nem, nem hozhat! S te nem menekülhetsz,
ereimben piros vérként lüktetsz,
sejtjeimbe véstem bele arcod –
bennem élsz és bennem kell meghalnod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jó érezni
Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» A türelem bilincse
Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás...
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» Imádság
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» Hány évig tart...
Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
» Csak egy...
Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» Kedvesemhez
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
|
