|
A szived majdnem megszakad,
szólnál, de szavad elakad,
szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,
oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket
húzná magával, úgy sajog
szád felé néma sóhajod.
S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami
sírás, valami állati
nyöszörgés kinlódik elő,
s azt hiszed: a következő
pillanat mindent, ami él,
elfuj, mint pókhálót a szél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Messze tőlök
Nehéz, villámos fellegek
Úsznak felém,
Szülőföl...
» Csillagos az ég...
Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
» Nem vagy elhagyott
Nem vagy magányos. A tengered itt
Lágy...
» Virág
André Derainnek
Ott hová belibbenni...
» Szerelem
Mit busuljak e világon
Más miatt szüntelen?
Hog...
» Kínai szerelem
Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Örök szépség
Szép vagy, mert szépnek látlak.
Vihar csak...
» Hazugság nélkül
Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy...
|
