|
A szived majdnem megszakad,
szólnál, de szavad elakad,
szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,
oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket
húzná magával, úgy sajog
szád felé néma sóhajod.
S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami
sírás, valami állati
nyöszörgés kinlódik elő,
s azt hiszed: a következő
pillanat mindent, ami él,
elfuj, mint pókhálót a szél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Virág és pillangó
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebel...
» A nap, a hó...
A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet,...
» Hideg szél fuj
Hideg szél fuj észak tájról,
Rossz hirt hallok...
» Vallomás
Habos párnákon vívódik egy asszony.
Szemére...
» Régen, ó, be régen lebegnek előttem...
Régen, ó, be régen lebegnek előttem
Karcsú...
» Szerelemdal
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle...
» Kezem a kezedben
Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák...
» Szerelmes vers
Szívem dobog
Csak az boldog
Ezt én nem...
» Bor és szerelem
A bor és az édes szerelem
Két nagy földi...
|
