|
A szived majdnem megszakad,
szólnál, de szavad elakad,
szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,
oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket
húzná magával, úgy sajog
szád felé néma sóhajod.
S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami
sírás, valami állati
nyöszörgés kinlódik elő,
s azt hiszed: a következő
pillanat mindent, ami él,
elfuj, mint pókhálót a szél.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A nagy harangjáték
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
» Fátyol
Féltésemnek fátyolával
Édes arcod hadd fedem...
» Coronatio
Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
» Elvesztett szerelem
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog...
» Vers
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Fagyok jönnek
Fagyok jönnek sorban,
fehér dühű gárda,
min...
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Májusi szerelem
Rózsaszínben a barackfa.
Mint egy szép...
|
