|
Este,
mielőtt a csónakok
kifutnak, egyik a másik után,
akkor szeretlek.
Reggelig szeretlek
a kamrában a szalmával,
a tető fölött a széllel,
házad előtt a sövénnyel,
a kutyaugatással,
míg meg nem virrad.
Hajnalharmatban, halszagú arccal
jövök meg hozzád: - így jön,
ki keze melegét
az éj ezüst
testére tékozolja. Sós
szájjal jön. Épp most
ugrik az utolsó csónakba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Volnék
Volnék a hang, mely őszi ködben
Váratlanul...
» Szeretet
Szeretsz?... Mi az, mi van veled?
Egy szót se...
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
» Én nem vagyok egyedül
Puszta az éj, árvasága
vízre, hegyre...
» Felcserélt szenvedélyek
Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a...
» Emlék-áldozat
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» Mérleg
A szívem: forró-zűrzavaros mérleg.
Rajta...
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» Remény
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon...
|
