|
Este,
mielőtt a csónakok
kifutnak, egyik a másik után,
akkor szeretlek.
Reggelig szeretlek
a kamrában a szalmával,
a tető fölött a széllel,
házad előtt a sövénnyel,
a kutyaugatással,
míg meg nem virrad.
Hajnalharmatban, halszagú arccal
jövök meg hozzád: - így jön,
ki keze melegét
az éj ezüst
testére tékozolja. Sós
szájjal jön. Épp most
ugrik az utolsó csónakba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretet
Szeretsz?... Mi az, mi van veled?
Egy szót se...
» Volnék
Volnék a hang, mely őszi ködben
Váratlanul...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» A rózsabimbóhoz
Nyílj ki, nyájason mosolygó
Rózsabimbó, nyílj...
» Varázslat
Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető...
» Fáj...
Fáj a léted,
mert nem vagy velem,
Fáj a...
» Isten hozzád! Szivem
1.
Isten hozzád! szivem
Mert tőled távozik,
Zo...
» Búcsú (Feleségemnek)
Majd álmaidban újra, újra várlak,
váratlan...
» A szem, amelyről oly forrón daloltam
A szem, amelyről oly forrón daloltam,
a kar, a...
|
