|
Másnak is volt, nekem is volt
Sok szeretőm, édes kincsem;
Voltra mitsem ád a zsidó -
Mit ér, ha volt! Most már nincsen!
Virágerdő volt örömem,
De mind elrepült potomra,
Rózsalevélnyi sem maradt
Annyi közül - vén koromra.
Mint midőn a király fia
Koldussá lesz a mesében
S a dús élet kincseiből
Csak egy lant marad kezében.
És a földet, melyből egy öl
Még sajátja, dallva járja, -
Ha vigan zeng rezgő húrja
Ki gondolna bú-bajára...
Víg kacajból font ostorral
Űzöm el magamtól búmat
S vérző szívvel, vidám dal közt
Fonom tövis-koszorúmat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Predesztináció
Ez így rendeltetett:
Hogy ne lehessek soha...
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» Éjfélkor
Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
» A szeretők
Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden...
» Első szerelem
Szép a rózsa hajnal-ébredése,
A leányka...
» Koncert
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem...
» Neked
Ez már nem szerelem többé, nem két ember
kötése,...
» Hogy lehet az!?
Hogy lehet az, hogy az ember
Mindent...
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
» Amit szavakra bízni átall
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a...
» Hulló szerelmek nyugosznak
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás...
|
