|
Másnak is volt, nekem is volt
Sok szeretőm, édes kincsem;
Voltra mitsem ád a zsidó -
Mit ér, ha volt! Most már nincsen!
Virágerdő volt örömem,
De mind elrepült potomra,
Rózsalevélnyi sem maradt
Annyi közül - vén koromra.
Mint midőn a király fia
Koldussá lesz a mesében
S a dús élet kincseiből
Csak egy lant marad kezében.
És a földet, melyből egy öl
Még sajátja, dallva járja, -
Ha vigan zeng rezgő húrja
Ki gondolna bú-bajára...
Víg kacajból font ostorral
Űzöm el magamtól búmat
S vérző szívvel, vidám dal közt
Fonom tövis-koszorúmat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szem tüze
Manci velem szemközt üle,
Mosolyogva rám...
» Szerelemvágy
Oh ugy szeretnék már szeretni!
Emészt a tűz,...
» Ébredés a neveddel
Felébredtem. Úgy bujtam át az álom
meleg...
» Az őszi hold
Nézem a holdat.
A kihalt nyári táncteremben
Tav...
» A' Győzhetetlen Szív
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te...
» Fanny
Az idő múlik, hanyatlik a nap,
Csak dereng még...
» Hogy lehet
Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet...
» Asztmás vasárnap
A környéken harmonika,
koronként könnyel...
» Mikor ünnepet ül...
Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy...
» Most
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
|
