|
Volnék a hang, mely őszi ködben
Váratlanul lelkedbe döbben.
Az égő szem, mely a homályból,
Fenyegetően feléd világol.
A szorongás, mely éjjelente
Álmaidban tőrt ver szívedbe.
Volnék a vágyad, buja, bomlott,
Mely pillantást sem hagy nyugodnod.
A végzet volnék, mely a bűnbe
S azon is át a sírig űzne.
S lennék föld röge, habnál lágyabb,
S ölemben lenne örök ágyad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Halászkikötő
Este,
mielőtt a csónakok
kifutnak, egyik a...
» Szeretet
Szeretsz?... Mi az, mi van veled?
Egy szót se...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Múzsa
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom...
» Szerelmem
Lány, velem ne játsszál, hogyha hízelegni
Látsz,...
» Koldus
Örökre látlak szépség-verte szemmel
- Ó bús...
» Távol zongora mellett
A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos...
» Csak szó vagyok
Ha csak rád gondolok, megáll a szívem,
de nem...
|
