|
Volnék a hang, mely őszi ködben
Váratlanul lelkedbe döbben.
Az égő szem, mely a homályból,
Fenyegetően feléd világol.
A szorongás, mely éjjelente
Álmaidban tőrt ver szívedbe.
Volnék a vágyad, buja, bomlott,
Mely pillantást sem hagy nyugodnod.
A végzet volnék, mely a bűnbe
S azon is át a sírig űzne.
S lennék föld röge, habnál lágyabb,
S ölemben lenne örök ágyad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Halászkikötő
Este,
mielőtt a csónakok
kifutnak, egyik a...
» Szeretet
Szeretsz?... Mi az, mi van veled?
Egy szót se...
» Méz és csók
Kis méh! te a füvet, fát
S virágokat...
» Áradozás
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod?...
» Én feleségem
Én feleségem, jó és drága-drága,
eddig neked...
» Ajkak és ölelés
Milyen emberfeletti gyönyör áradhat el szíveken,...
» Búcsúdal
Tenke, Tenke! messze, messze hagylak
Visszavágyó...
» Ködös este
Köd előttem, köd utánam...
Láthatatlan...
|
