|
Volnék a hang, mely őszi ködben
Váratlanul lelkedbe döbben.
Az égő szem, mely a homályból,
Fenyegetően feléd világol.
A szorongás, mely éjjelente
Álmaidban tőrt ver szívedbe.
Volnék a vágyad, buja, bomlott,
Mely pillantást sem hagy nyugodnod.
A végzet volnék, mely a bűnbe
S azon is át a sírig űzne.
S lennék föld röge, habnál lágyabb,
S ölemben lenne örök ágyad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Halászkikötő
Este,
mielőtt a csónakok
kifutnak, egyik a...
» Szeretet
Szeretsz?... Mi az, mi van veled?
Egy szót se...
» Évfordulón
Jövök elédbe csókkal és virággal,
E tiszta...
» Tudod...
Tudod…
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek...
» A hóvirág
A misén ott volt Ida is,
a szép halvány...
» Mit akartok?
Mondjátok, a szívemmel mit akartok?
Ezer...
» Te Ő Én
Te csak a piruló hajnalt imádod, magam
az éjt...
» Loreley
Jean Sève-nek
Élt Bacharachban egykoron...
|
