Volnék a hang, mely őszi ködben
Váratlanul lelkedbe döbben.
Az égő szem, mely a homályból,
Fenyegetően feléd világol.
A szorongás, mely éjjelente
Álmaidban tőrt ver szívedbe.
Volnék a vágyad, buja, bomlott,
Mely pillantást sem hagy nyugodnod.
A végzet volnék, mely a bűnbe
S azon is át a sírig űzne.
S lennék föld röge, habnál lágyabb,
S ölemben lenne örök ágyad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Halászkikötő Este,
mielőtt a csónakok
kifutnak, egyik a...
» Szeretet Szeretsz?... Mi az, mi van veled?
Egy szót se...
» Őszi hangulat Szívem, ha majd a vándor-útra lépve
utánad...
» Csókokban élő csóktalanok Mindent akartunk s nem maradt
Faló csókjainkból...
» Ha szomorú... Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
» A szerelmeseket óvják A szerelmeseket óvják
a befalazott ég...
» A nagy harangjáték Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
» A folyón A nő felé, kit oly nagyon szerettem
és nem...
|