|
Volnék a hang, mely őszi ködben
Váratlanul lelkedbe döbben.
Az égő szem, mely a homályból,
Fenyegetően feléd világol.
A szorongás, mely éjjelente
Álmaidban tőrt ver szívedbe.
Volnék a vágyad, buja, bomlott,
Mely pillantást sem hagy nyugodnod.
A végzet volnék, mely a bűnbe
S azon is át a sírig űzne.
S lennék föld röge, habnál lágyabb,
S ölemben lenne örök ágyad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Halászkikötő
Este,
mielőtt a csónakok
kifutnak, egyik a...
» Szeretet
Szeretsz?... Mi az, mi van veled?
Egy szót se...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Búsúly szivem érted, hivem
Búsúly szivem érted, hivem,
Hogy tőled...
» Dudorászó, régi nóta
Honnan indulsz és mikor jössz el?
Csak tudnám,...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Szeretlek
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap...
|
