|
Volnék a hang, mely őszi ködben
Váratlanul lelkedbe döbben.
Az égő szem, mely a homályból,
Fenyegetően feléd világol.
A szorongás, mely éjjelente
Álmaidban tőrt ver szívedbe.
Volnék a vágyad, buja, bomlott,
Mely pillantást sem hagy nyugodnod.
A végzet volnék, mely a bűnbe
S azon is át a sírig űzne.
S lennék föld röge, habnál lágyabb,
S ölemben lenne örök ágyad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Halászkikötő
Este,
mielőtt a csónakok
kifutnak, egyik a...
» Szeretet
Szeretsz?... Mi az, mi van veled?
Egy szót se...
» Fánnihoz
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg...
» A szeretők
Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden...
» Felgyógyulásomkor
Lázas álmaimban
Angyal szállá hozzám,
Egiektől...
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Most a szív
Most a szív nyugodni vágyik,
szenvedélye...
» Amit szívedbe rejtesz
Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;...
|
