|
Volnék a hang, mely őszi ködben
Váratlanul lelkedbe döbben.
Az égő szem, mely a homályból,
Fenyegetően feléd világol.
A szorongás, mely éjjelente
Álmaidban tőrt ver szívedbe.
Volnék a vágyad, buja, bomlott,
Mely pillantást sem hagy nyugodnod.
A végzet volnék, mely a bűnbe
S azon is át a sírig űzne.
S lennék föld röge, habnál lágyabb,
S ölemben lenne örök ágyad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretet
Szeretsz?... Mi az, mi van veled?
Egy szót se...
» Halászkikötő
Este,
mielőtt a csónakok
kifutnak, egyik a...
» Téli reggel
Csodás idő: fagy - napsütésben,
s te...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» A türelem bilincse
Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás...
» A magány
Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek...
» Kedvesemhez
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» Idegesség
Igen, szeretsz. Kedves vagy, drága szentem.
De...
|
