|
A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod, hogy eljött ez a nyár is...
Hallod-e, hallod-e, kedves?
Fogd le a szíved, zárd le a szádat.
A nyár a fénybe hullott alázat.
Csitt, csitt... Légy engedelmes...
Forró a szél, hozzád nem enged. -
Köztünk a mély jázminlehellet...
Érzed-e, érzed-e, drága?
Az úton százszor elakadnak,
akik egymás felé rohannak,
nézve a hold sugarába...
Két szív suhan... S történjen bármi;
oly szép: nem remélni, de várni...
A száj ég, a szem szöge nedves...
Egy nap, egy perc egyszer majd hírt hoz...
Közeledünk... a csókhoz?... a sírhoz?...
Ki tudja, ki tudja, kedves...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hervadáskor
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi...
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» Népdal
Ezer csillag ragyog, fénylik odafenn.
Csak az...
» Mért nem születtél te...
Mért nem születtél te
A mi kis falunkban,
Ott...
» Tudom..
Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz...
» Pásztori gond
Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» Három fekete asszony
Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír...
» Azt kérdik...
Azt kérdik, hogy mért szeretlek,
Mért imádlak,...
» Vágy
Egy szent, egy égi csókot esd - leányka!
Zajongv...
» Emlékkönyvbe
Több éve már, hogy nálam van e lap,
Több éve...
» Mindig...
Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig...
|
