|
A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod, hogy eljött ez a nyár is...
Hallod-e, hallod-e, kedves?
Fogd le a szíved, zárd le a szádat.
A nyár a fénybe hullott alázat.
Csitt, csitt... Légy engedelmes...
Forró a szél, hozzád nem enged. -
Köztünk a mély jázminlehellet...
Érzed-e, érzed-e, drága?
Az úton százszor elakadnak,
akik egymás felé rohannak,
nézve a hold sugarába...
Két szív suhan... S történjen bármi;
oly szép: nem remélni, de várni...
A száj ég, a szem szöge nedves...
Egy nap, egy perc egyszer majd hírt hoz...
Közeledünk... a csókhoz?... a sírhoz?...
Ki tudja, ki tudja, kedves...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Éjfélkor
Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
» Mikor én kis gyerek voltam
Mikor én kis gyerek voltam,
A lányokra nem...
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» Azt kérdik...
Azt kérdik, hogy mért szeretlek,
Mért imádlak,...
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
» A habozó pásztor
Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg...
» Gondolok valakit
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
» Leégés
Sírni szeretnék - s a szemem száraz,
Mint...
» Mért nem születtél te...
Mért nem születtél te
A mi kis falunkban,
Ott...
» Még
Egy nap többé a dal se szárnyal
Új perc áll a...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
|
