Nincs már bennem indulat ellened,
se érted, végre minden véget ért;
se jót, se rosszat többé nem teszek
a kedvedért.
Tömény füstköddé vált a szerelem,
bemocskolja nyoma az ablakot;
többé már tegnapod se kémlelem,
se holnapod.
Kezem selymes vadgesztenyét simít,
hogy feledje kétéltű kebledet;
se - hús - se - hal emléked émelyít,
rekeszizmom remeg.
Átkelek inkább ködlő hegyeken,
mint a te áttetsző titkaidon;
már nem varázslat borzong szívemen -
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Harminc év után Mi hátra volt még, elkövetkezett.
E földi...
» A folyón A nő felé, kit oly nagyon szerettem
és nem...
» Warum Nincs szavam, édesem,
pedig be bőven...
» Vége Mind kikísértük,
elment a vendég;
szavuk a...
» Halk, bánatos szökés Halkabban daloljatok,
Északi, vándor...
» Téged az én szivem soha el nem feled... Téged az én szivem soha el nem feled,
Mégse...
» Utóhang Mint nap derült reám
Arcád, felhőtelen...
» Árnyak az erdőn Szavaid: a fák ezüst csengői
Bágyadtan hullnak,...
|