|
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jéghegyein a gondolatnak
Jártunk kettesben, egyedül
S a kacagó völgyben maradtak
Az öröm, mámor, üdvösség, remény,
Csak lelkedet csókoltam én borúsan,
Mert lelked az enyém!
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jéghegyek alatt él az élet,
Ott táncol, nótáz az öröm,
Miért vagyunk mi oly kevélyek,
Mért nem borulsz a szívemre már?
Szemed a nagy, a szép, az égbenéző
Mire vár?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Coronatio
Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol
Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő...
» Kisasszony
A napsütött parton állott a pásztor,
a hőtől...
» Vágy
Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
me...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Egy szó
Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Várjon
Nem, nem. Rúzsos lesz. Auu, ne bántson.
Engedje...
|
