|
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jéghegyein a gondolatnak
Jártunk kettesben, egyedül
S a kacagó völgyben maradtak
Az öröm, mámor, üdvösség, remény,
Csak lelkedet csókoltam én borúsan,
Mert lelked az enyém!
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jéghegyek alatt él az élet,
Ott táncol, nótáz az öröm,
Miért vagyunk mi oly kevélyek,
Mért nem borulsz a szívemre már?
Szemed a nagy, a szép, az égbenéző
Mire vár?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Halászleány
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü...
» Őzike
Volt énnekem egykor egy őzikém,
Legelve...
» Játszottam a kezével
Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
|
