|
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jéghegyein a gondolatnak
Jártunk kettesben, egyedül
S a kacagó völgyben maradtak
Az öröm, mámor, üdvösség, remény,
Csak lelkedet csókoltam én borúsan,
Mert lelked az enyém!
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jéghegyek alatt él az élet,
Ott táncol, nótáz az öröm,
Miért vagyunk mi oly kevélyek,
Mért nem borulsz a szívemre már?
Szemed a nagy, a szép, az égbenéző
Mire vár?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» Talán
A kert tavaszló
S örömre int;
Mégsem...
» Egy szó
Ha a megsértett szenvedély
Szivemben föl nem...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
|
