|
Mint a tüzes nap is elkergeti
a sárga holdat, mely sötét odún
búj meg, habár a csalogány neki
nem is dalolt még s csőre hangtalan,
úgy Szépségedtől béna ajkam
s lágy énekem is elhal szomorún.
Mint szél, amely hajnalban nyargal át
a sik mezőn, gyors szárnnyal, szertelen
s garázda csókjától lehull a nád,
pedig dalának ez a hangszere.
Úgy szivem is vad vággyal van tele
és elnémit titáni Szerelem.
De nézz szemembe, majd az megfelel,
mért nem bir szájam, ajkam zengeni:
ha ezt sem érted, váljunk csendben el.
Te egy dalosabb ajkhoz s én a holt,
el nem csókolt csókok, el nem dalolt
dalok kopár kincsén merengeni.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Búcsú
Oly szép a szószegésnek csábja,
Míg a hűség...
» Menj el!
Menj el, hagyj magamra végre!
Elmész, s én...
» Búcsú B...től
Mégysz édesem, ah de elfeledni
Nem fogsz te,...
» (ismeretlen)
Búcsúzni könnyű, de feledni nehéz,
Mert a szív...
» Szomorúság
Én hozzám is beköszöntött
Az első vig...
» Búcsú
Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz...
» Ha sírni fogsz
Ha sírni fogsz, majd sírok én is,
A könnyeket...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Viszi, viszi folyóviz a virágot...
Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam...
|
