|
Oly szép a szószegésnek csábja,
Míg a hűség zord harczra hív.
Csak gyönge eskű az, hiába.
A melynek ellent mond a szív.
Tudod, szavad' fülem mily szomjan issza;
Csábítsz s ujból szédítenél
A szép botorság sajkájába vissza,
Hol kettős lenne a veszély.
Légy nyílt! Ne biztass burkolózva
Olyannal, mit szived tagad.
Előbb-utóbb úgy is kitetszett volna -
Im visszaadom szavadat.
Bocsátalak. Kinyitom a korlátot,
Bárhova vágyol, ím szabad a tér.
De ne csudáld, ha elfordúl barátod,
És szótalan magába visszatér.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Búcsú
Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz...
» Menj el!
Menj el, hagyj magamra végre!
Elmész, s én...
» (ismeretlen)
Búcsúzni könnyű, de feledni nehéz,
Mert a szív...
» Silentium Amoris
Mint a tüzes nap is elkergeti
a sárga holdat,...
» Búcsú B...től
Mégysz édesem, ah de elfeledni
Nem fogsz te,...
» Ha sírni fogsz
Ha sírni fogsz, majd sírok én is,
A könnyeket...
» Szomorúság
Én hozzám is beköszöntött
Az első vig...
» Álmok asszonya
Ki vagy, honnan jössz, szép, sápadt asszony,
Kiv...
» Bocsáss meg
A szemedet, mely mindig odafordul,
hol én...
|
