|
Egy világvégi házban
Világszép lány lakott,
Világ végére néztek
Ott mind az ablakok.
Nem járt előtte senki,
Nem látott senkit ő,
Az Óperencián túl
Megállt a vén idő.
A világszép lány nézte
A csillagos eget,
Tavasz táján szívében
Valami reszketett.
Hajába rózsát tűzött,
Valakit várt nagyon,
De csak a csillag nézett
Be a kis ablakon.
S a csillag oly közömbös,
Hideg és halovány.
S hiába várt örökké
A világszép leány...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Miért?
Miért kell nekem könnyes szemmel megállni
minden...
» Versek
Ilyenkor, ha nyilnak az orgonavirágok,
Sajnálom...
» Csillag, ó, messzi szerelem!
Laktam már a magány monostorát,
Viseltem már a...
» Ablakom
Egy időben ablakomra
Mindennap korán,
Ketten...
» Az alvó szép
Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe...
» Barátság, szerelem
Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki...
» Házasodjunk.
Megházasodni emberi,
Kevés férfi kerüli...
» Kérdés kék szemekhöz
Édes kislyányom, nyisd ki a szemed,
Tágas,...
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
|
