|
Egy világvégi házban
Világszép lány lakott,
Világ végére néztek
Ott mind az ablakok.
Nem járt előtte senki,
Nem látott senkit ő,
Az Óperencián túl
Megállt a vén idő.
A világszép lány nézte
A csillagos eget,
Tavasz táján szívében
Valami reszketett.
Hajába rózsát tűzött,
Valakit várt nagyon,
De csak a csillag nézett
Be a kis ablakon.
S a csillag oly közömbös,
Hideg és halovány.
S hiába várt örökké
A világszép leány...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Miért?
Miért kell nekem könnyes szemmel megállni
minden...
» Versek
Ilyenkor, ha nyilnak az orgonavirágok,
Sajnálom...
» Csillag, ó, messzi szerelem!
Laktam már a magány monostorát,
Viseltem már a...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» Menj el!
Menj el, hagyj magamra végre!
Elmész, s én...
» Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még...
» Hang a lenmezen
Most itt van Ő, a hangját hallgatom,
milyen...
» Készség
Mondd: bősz vadakkal küzdjek rengetegben,
Vagy...
» Daloló leányok
Dalolva jöttek, vigan, könnyeden
Édes arcuk...
|
