|
Egy világvégi házban
Világszép lány lakott,
Világ végére néztek
Ott mind az ablakok.
Nem járt előtte senki,
Nem látott senkit ő,
Az Óperencián túl
Megállt a vén idő.
A világszép lány nézte
A csillagos eget,
Tavasz táján szívében
Valami reszketett.
Hajába rózsát tűzött,
Valakit várt nagyon,
De csak a csillag nézett
Be a kis ablakon.
S a csillag oly közömbös,
Hideg és halovány.
S hiába várt örökké
A világszép leány...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Versek
Ilyenkor, ha nyilnak az orgonavirágok,
Sajnálom...
» Csillag, ó, messzi szerelem!
Laktam már a magány monostorát,
Viseltem már a...
» Miért?
Miért kell nekem könnyes szemmel megállni
minden...
» Végül
Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csa...
» Szőke asszony, szőke asszony
Szőke asszony, szőke asszony,
Fehér hattyú,...
» Boldogság És Szenvedély
Nem vagyok már, aki hajdanában,
Szirt-éleknek...
» Vers a lehetről és a nem lehetről
A nem-lehetből, mondjad, még lehet
másképp...
» Nincs békém
Nincs békém, s nem szítok háborúságot,
félek s...
» Nyújtsd karodat
Nyujtsd karodat és menjünk e tömegből,
Mely...
|
