|
Egy világvégi házban
Világszép lány lakott,
Világ végére néztek
Ott mind az ablakok.
Nem járt előtte senki,
Nem látott senkit ő,
Az Óperencián túl
Megállt a vén idő.
A világszép lány nézte
A csillagos eget,
Tavasz táján szívében
Valami reszketett.
Hajába rózsát tűzött,
Valakit várt nagyon,
De csak a csillag nézett
Be a kis ablakon.
S a csillag oly közömbös,
Hideg és halovány.
S hiába várt örökké
A világszép leány...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Miért?
Miért kell nekem könnyes szemmel megállni
minden...
» Csillag, ó, messzi szerelem!
Laktam már a magány monostorát,
Viseltem már a...
» Versek
Ilyenkor, ha nyilnak az orgonavirágok,
Sajnálom...
» Óda a nyugati szélhez
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb...
» Minden órám...
Minden órám csüggesztő magányom
Néma csendén...
» Feladat
Lemondani és fejet hajtani
Egy sértett asszony...
» Vigasz
Be szép,
ha tiszta szavakon keresztül
feléd a...
» Sötétedik
Tüdő taglója, szürke menny
szelekre ül, gyüjti...
» A kék tenger partján
Ahol mások élnek, szeretnek,
Én eljöttem ide...
|
