|
Egy világvégi házban
Világszép lány lakott,
Világ végére néztek
Ott mind az ablakok.
Nem járt előtte senki,
Nem látott senkit ő,
Az Óperencián túl
Megállt a vén idő.
A világszép lány nézte
A csillagos eget,
Tavasz táján szívében
Valami reszketett.
Hajába rózsát tűzött,
Valakit várt nagyon,
De csak a csillag nézett
Be a kis ablakon.
S a csillag oly közömbös,
Hideg és halovány.
S hiába várt örökké
A világszép leány...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Miért?
Miért kell nekem könnyes szemmel megállni
minden...
» Versek
Ilyenkor, ha nyilnak az orgonavirágok,
Sajnálom...
» Csillag, ó, messzi szerelem!
Laktam már a magány monostorát,
Viseltem már a...
» Éva Ádámhoz
Veled vagyok, s megszűnik az idő
s változó...
» Este
Sürgette a férfi: "Ugy-e jösz te velem?
A nagy...
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
» Milói Venus
A legszebb asszony - bús márványban élve,
A...
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Kései sirató
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem...
|
