Nincs békém, s nem szítok háborúságot,
félek s remélek, fázom és megégtem,
az égbe szállok s nyugszom lenn a mélyben,
semmi se kell s ölelném a világot.
Öröm nem nyit kaput, nem zár le rácsot,
nem tart meg és nem oldja kötelékem,
Ámor nem öl meg s nem lazítja fékem,
de élve sem hagy, s menekvést se látok.
Nézek vakon és nyelv nélkül beszélek,
s veszni szeretnék s szabadulni vágyom,
és gyűlölöm magam, másért meg égek,
nevetve könnyezem, bánatból élek,
egyformán fáj életem és halálom.
Ide jutottam, drága Hölgyem, érted.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A sonetto Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
» Csupán magamtól bucsuzom Aranyom, én kies parti termőfád
Akartam volna...
» Bolyongok Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
És...
» Szebb öröm Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
reme...
» A végén Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
» A szerelem éjszakája Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
» Az elcsüggedt Ha szerettem, megbántam,
Valamennyi, kit...
» Madárszerelem "Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
|