|
börtönbe zártalak,
rózsabokor nyult ki rácsos ablakodból
s tüskés-virágos ága visszahúzott,
akármerre jártam.
Szabadulni akartam
s szivedbe mártott tőröm nyomán
megeredt a vér szivemből.
Máglyahalálra itélt ekkor a bosszum
s enkezem lóbálta, dobta a csóvát;
s hamvaidból phőnix-madárként
felszárnyaltál időtlen szépségben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Én feleségem
Én feleségem, jó és drága-drága,
eddig neked...
» A legszebbnek
Szép nyári éj. A parkban ültünk.
A mennybolt...
» Ó szerelem csak is teveled
Ó szerelem csak is te veled.
Mert te vagy az...
» A kertész
Ha jössz, válassz ilyen napot,
sárga, piros...
» Éjfélkor
Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
|
