börtönbe zártalak,
rózsabokor nyult ki rácsos ablakodból
s tüskés-virágos ága visszahúzott,
akármerre jártam.
Szabadulni akartam
s szivedbe mártott tőröm nyomán
megeredt a vér szivemből.
Máglyahalálra itélt ekkor a bosszum
s enkezem lóbálta, dobta a csóvát;
s hamvaidból phőnix-madárként
felszárnyaltál időtlen szépségben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elpártolt liliomszál Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért...
» Remény Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon...
» Mint a beteg gyerek Mint a beteg gyerek, ki lázas, álmos,
felül az...
» Kit egy szép leány nevével szerzett Siralmas nékem idegen földen
Már...
» A vörös kupolánál S mégis látom az arcodat,
sötét szemhéjad...
» Játszottam a kezével Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja...
|