|
börtönbe zártalak,
rózsabokor nyult ki rácsos ablakodból
s tüskés-virágos ága visszahúzott,
akármerre jártam.
Szabadulni akartam
s szivedbe mártott tőröm nyomán
megeredt a vér szivemből.
Máglyahalálra itélt ekkor a bosszum
s enkezem lóbálta, dobta a csóvát;
s hamvaidból phőnix-madárként
felszárnyaltál időtlen szépségben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Levél Losonczi Annához
Losonczi Annának adassék e pár sor;
Lelkem e...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» Kit egy bokrétáról szerzett
Most adá virágom nekem bokrétáját,
Magához...
» Klárikához
Halványodva kerűlsz Klárika! engemet,
mint a'...
» Silentium Amoris
Mint a tüzes nap is elkergeti
a sárga holdat,...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
|
