|
Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván, meredten,
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
Egy ingás és zuhanunk.
Véres hús-kapcsok óvnak,
Amíg összefonódnak:
Kékes, reszkető ajkunk.
Míg csókolsz, nincsen szavunk,
Ha megszólalsz zuhanunk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A beteg leány
Megvan az én szivem sértve,
Halálosan...
» Trapéz és korlát
Sötéten hátat forditasz,
kisikló homlokodra
a...
» Féltékenységféle
Mondd, hogy élsz a másik mellett?
(Messze jár...
» Elmúlt a nyár
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz…
És messze még a...
» Szerelmesek
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
|
