|
Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván, meredten,
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
Egy ingás és zuhanunk.
Véres hús-kapcsok óvnak,
Amíg összefonódnak:
Kékes, reszkető ajkunk.
Míg csókolsz, nincsen szavunk,
Ha megszólalsz zuhanunk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boszú
Kecses tavasz virúla;
Vidám tekintete
Berkemnek...
» Azt mondjátok...
Azt mondjátok, halvány vagyok;
Nem is csoda, ha...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
|
