|
Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván, meredten,
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
Egy ingás és zuhanunk.
Véres hús-kapcsok óvnak,
Amíg összefonódnak:
Kékes, reszkető ajkunk.
Míg csókolsz, nincsen szavunk,
Ha megszólalsz zuhanunk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mondd, mit ér
Mondd, mit ér az,
ha szeretjük egymást,
ha jót...
» Apage
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
» Nézem, mily szép a sok virág
Nézem, mily szép a sok virág,
ha nyílik Ámor...
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Érzelem
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
|
