|
Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván, meredten,
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
Egy ingás és zuhanunk.
Véres hús-kapcsok óvnak,
Amíg összefonódnak:
Kékes, reszkető ajkunk.
Míg csókolsz, nincsen szavunk,
Ha megszólalsz zuhanunk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Búcsú
Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz...
» Ki a hamis?
A sok leány között
Egy kettő ha van is,
Hazudta...
» Elpanaszlom a szomorufűzfának...
Elpanaszlom a szomorufűzfának:
Fáj a szivem,...
» Várj reám
Várj reám s én megjövök,
hogyha vársz...
» Az én szerelmesemnek meg-hívása
A gyenge bor-tövetske
Szil-fánkat ált-ölelte:
A...
|
