|
Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.
Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.
S ki hajdanán lettél a fájdalomból,
mely a vadember mellkasába tombol
és a halál vas-ajtain dörömböl,
most megszületsz belőlem és dalomból,
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bocsáss meg
A szemedet, mely mindig odafordul,
hol én...
» Aranyos ajkaid
Aranyos ajkaid énbennem nem kacagnak,
csillagzó...
» Tánc az éveken
Szemedben fények ha táncra kelsz
szememben...
» Valakiért
Fáj a szívem: mondjam ki? Jaj,
hogy fáj...
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» A hóvirág
A misén ott volt Ida is,
a szép halvány...
» Csak egy...
Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
|
