|
Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.
Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.
S ki hajdanán lettél a fájdalomból,
mely a vadember mellkasába tombol
és a halál vas-ajtain dörömböl,
most megszületsz belőlem és dalomból,
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Empire-szoba
A hófehér szobán mécsfény lobog,
selyemdagály...
» A szomju
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
» Nélküled
Elmúlnak így azt estjeim,
nélküled, csillagom.
...
» Esthajnal
Bájló aranyfény
Csillog szelíden
A reszkető...
» Jaj de csalfa...
Jaj de csalfa, jaj de csalfa
A leány,
Hány...
» Az elárult szerelem
Az éjjel csókolóztunk,
nem látott senki...
» A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre,...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ki tested hajlékony ághoz hasonlítja,
Csak...
» Ketten
Ott te, a vízen keresztül
fehér rózsáddal...
|
