Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.
Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.
S ki hajdanán lettél a fájdalomból,
mely a vadember mellkasába tombol
és a halál vas-ajtain dörömböl,
most megszületsz belőlem és dalomból,
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Minek tépted össze az én hű szivemet!... Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
» Aki sok szépet Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» Bennem élsz Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag...
» Tekinteted Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos...
» Hány évig tart... Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
» Az én ajándékom A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz....
» Gina emléke Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» (ismeretlen) Volt egyszer egy mese,nem mondtuk el végig,
nem...
» Az alvó szép Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe...
|