|
Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.
Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.
S ki hajdanán lettél a fájdalomból,
mely a vadember mellkasába tombol
és a halál vas-ajtain dörömböl,
most megszületsz belőlem és dalomból,
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
» Illatlavinák alatt
Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a...
» Szerelem?
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni...
» Idomítgató
Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták...
» Dal az elmaradt vallomásról
Úgy vágyna hozzád
ezer puha szó,
ezer...
» Népdal
Piros rózsát szakasztottam,
Szép szeretőt...
» Haj, száj, szem
Haj, haj, haj,
Beh szép selyemhaj
Ez a...
» Szeretem
Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a...
» Kibékülés
A toll szalad.
Két sürű oldalon
sötét...
|
