|
Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.
Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.
S ki hajdanán lettél a fájdalomból,
mely a vadember mellkasába tombol
és a halál vas-ajtain dörömböl,
most megszületsz belőlem és dalomból,
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Menyasszonyomnak
Édes galambom, jut-e még eszedbe
Az a mosolygós...
» Hűség
Ha szereted magad azért,
mert az enyém vagy,...
» Egy napig éltek...
Egy napig éltek szép virágaid.
A szem...
» Szonett Dianához
Pokolban élni s bírni az eget,
örvendeni a...
» Elfogadlak
Ki vagy te, aki
visszafogtad futásomat?
Mért...
» Dal
Menyegződ napján láttalak,
Láttam bús arcod bús...
» Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az...
» Mint egy virág, olyan vagy
Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép,...
» Pillanat
Mint kagylóból bontottalak ki, mint
héjból: s...
|
