|
Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy.
Elküldelek s követlek; újra elhagy
kalóz kedvem s hiányod visszaszív.
Úgy élsz bennem, mint kezemen a néma
vonások, gyors madárban röpte célja,
kút mélyén tiszta víz.
Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek,
vágyad tündér játékát őrizem meg,
szemedből a tekintet,
bőröd meleg színéből, szád izéből,
ölelésedből, csípőd halk ívéből
újrateremtelek.
Mély álmomban csókodra ébredek fel,
minden nap újra és új értelemmel
fogalmazlak meg: így élsz igazán!
A szélbe rajzollak s kilépsz a szélből,
ha arcom lengeti a víz, színéről
szemed néz vissza rám.
Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe;
melyik vagy te? és én melyik vagyok?
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csillagok
Messze van tőlem paplanos ágyad,
hozzám simul a...
» Két szív között
A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod,...
» Gyermekké tettél
Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc...
» Álmomban
Álmomban megjelent a kedves.
Azóta szeretem az...
» Alkonyatkor
appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Szerelem
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a...
» Láz
De jó, hogy jöttél, drága. Soha jobbkor.
Lázam...
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
» Háromtól hatig
Elmentem egyszer Önhöz édes,
sok sok igérgetés...
» Mágia
Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomo...
» Boszorkányszárny
Egyedül egyedül a világot járja
Földi lény,...
» Ha sírni fogsz
Ha sírni fogsz, majd sírok én is,
A könnyeket...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
|
