Életed lelkemet úgy lengi körül,
mint kertajtót a vadszőlőinda.
Reszkető szemed úgy bámul reám,
mint a telihold bús ablakaimba.
Csókra szabott kezeid tüze ég
a megáldó s megátkozó szóban,
amely nyelvemen az, mi a csengetyüszó
kicsi szánon, mely síklik a hóban.
Hajad a tiltott, távoli kert,
melyen át sóhajom szállani mert;
nyakad és homlokod: szobrok.
Eléjük virágot hordok
s lelkemben, e vertaranyüstben,
a neved száll a kék ámbrafüstben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A hazatért kedvesről Már hatodik napja, hogy a kedvesem visszatért;
k...
» Szép és hű Szép vagy, Amália, szép; de ha szép a bájos...
» Álmatlan éjjen Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» Töredék a tavaszról Fénylik a birs a tavaszban, a zúgó,
gyors...
» Gina emléke Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» Az első este Félmeztelen helyezkedett el
s összekulcsolta a...
» Borús ég Mintha homlokodon őszi ború ülne,
S rejtelmes...
» Nincsen életemben... Nincsen életemben
Egyéb paripámnál,
Nincsen hű...
» Jaj... Féltékeny élet a magányos élet
s mint sárga...
|