|
Életed lelkemet úgy lengi körül,
mint kertajtót a vadszőlőinda.
Reszkető szemed úgy bámul reám,
mint a telihold bús ablakaimba.
Csókra szabott kezeid tüze ég
a megáldó s megátkozó szóban,
amely nyelvemen az, mi a csengetyüszó
kicsi szánon, mely síklik a hóban.
Hajad a tiltott, távoli kert,
melyen át sóhajom szállani mert;
nyakad és homlokod: szobrok.
Eléjük virágot hordok
s lelkemben, e vertaranyüstben,
a neved száll a kék ámbrafüstben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A hazatért kedvesről
Már hatodik napja, hogy a kedvesem visszatért;
k...
» Szép és hű
Szép vagy, Amália, szép; de ha szép a bájos...
» Én nem vagyok egyedül
Puszta az éj, árvasága
vízre, hegyre...
» Sonett
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Sza...
» Asszonysziv
Kicsi asszonyszív, törékeny játék,
Ha a kezembe...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
» Nem fáj
Kedvelek valakit -
Most nincsen itt.
Nem baj
...
» Szerelem
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett...
» A szerelem
Minek mondjátok egyre, szüntelen,
Hogy: égi...
|
