|
Puszta az éj, árvasága
vízre, hegyre ráterül.
De én, aki elringatlak,
én nem vagyok egyedül!
Az égbolt is olyan árva:
a hold tengerhabba dűl.
De én, aki átkarollak,
én nem vagyok egyedül!
A világ is olyan árva:
tespedt testen bánat ül.
De én, aki megölellek,
én nem vagyok egyedül!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Zaj, estefelé
Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám...
» Magányosság erdejében
Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok...
» Búcsú (Feleségemnek)
Majd álmaidban újra, újra várlak,
váratlan...
» Veled vagyok
Előtted megyek,
te én előttem.
A koranap...
» Sakk-matt
Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
|
