|
Puszta az éj, árvasága
vízre, hegyre ráterül.
De én, aki elringatlak,
én nem vagyok egyedül!
Az égbolt is olyan árva:
a hold tengerhabba dűl.
De én, aki átkarollak,
én nem vagyok egyedül!
A világ is olyan árva:
tespedt testen bánat ül.
De én, aki megölellek,
én nem vagyok egyedül!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» köszönöm
köszönöm az elsimuló perceket
nappalok...
» Sirhatnék
Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul...
» Elégia a vetkőzésről
Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy...
» Babona, varázs
Nem szánom én az ostobát,
kinek üres a mennyek...
» Esti szonett
Mint nyugvó úrnőt piperéz remegve
A néger rabnő...
|
