|
Puszta az éj, árvasága
vízre, hegyre ráterül.
De én, aki elringatlak,
én nem vagyok egyedül!
Az égbolt is olyan árva:
a hold tengerhabba dűl.
De én, aki átkarollak,
én nem vagyok egyedül!
A világ is olyan árva:
tespedt testen bánat ül.
De én, aki megölellek,
én nem vagyok egyedül!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szememet lehúnyom
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
» Jer közel, édes...
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet...
» Nem válhatunk el
Hiába akarlak kitépni magamból,
Örök rendelés...
» Kötődés
Magamban hordom a szívedet,
a szívemben...
» Hideg ajkak
Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról...
|
