|
Majd álmaidban újra, újra várlak,
váratlan vendég, kit hív már az út.
Ne engedd, hogy a kapu előtt álljak -
ajtódat be ne csukd.
Halkan belépek. Melléd ülök este,
szemem a homályon át rád mered.
Amikor minden titkodat kileste,
megcsókollak és lassan elmegyek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lány-szerelem
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy...
» Mondd, mit ér
Mondd, mit ér az,
ha szeretjük egymást,
ha jót...
» Szerelem
Kutyánk vinnyog a kertben és boldog
nyelvvel...
» Így volt
Zuhantál és elkaptalak,
ruhád csücskénél és a...
|
