|
Majd álmaidban újra, újra várlak,
váratlan vendég, kit hív már az út.
Ne engedd, hogy a kapu előtt álljak -
ajtódat be ne csukd.
Halkan belépek. Melléd ülök este,
szemem a homályon át rád mered.
Amikor minden titkodat kileste,
megcsókollak és lassan elmegyek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Feljöttek már
Feljöttek már a csillagok:
nyisd ki rózsám az...
» Számadás
Vágyjátok őt ismérni,
Az én szerelmemet,
Ki...
» Bankó lánya
Ment ügetve sötét arcczal,
Csak előre...
» Csókok és szabaditások
Csókok, akiket, csókok,
Mindhalálig, akárhogyan...
|
