|
Majd álmaidban újra, újra várlak,
váratlan vendég, kit hív már az út.
Ne engedd, hogy a kapu előtt álljak -
ajtódat be ne csukd.
Halkan belépek. Melléd ülök este,
szemem a homályon át rád mered.
Amikor minden titkodat kileste,
megcsókollak és lassan elmegyek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szomorúság
Én hozzám is beköszöntött
Az első vig...
» Búcsú
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér....
» Ne sértsd meg...
Ne sértsd meg azt, akit szeretsz!
Egy durva szó...
» Mondjátok meg
Zúgó folyam árja,
Pacsirta danája,
Kis csillag...
|
