|
Majd álmaidban újra, újra várlak,
váratlan vendég, kit hív már az út.
Ne engedd, hogy a kapu előtt álljak -
ajtódat be ne csukd.
Halkan belépek. Melléd ülök este,
szemem a homályon át rád mered.
Amikor minden titkodat kileste,
megcsókollak és lassan elmegyek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem szerethet mindenki
Legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a...
» Szerelmes vers
Öt ujja fon, tíz ujja köt,
két karaja átéri a...
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
» Szonettek Laurához-9. szonett
Ha nem szakad meg addig életem,
nem sorvaszt el...
|
