|
Majd álmaidban újra, újra várlak,
váratlan vendég, kit hív már az út.
Ne engedd, hogy a kapu előtt álljak -
ajtódat be ne csukd.
Halkan belépek. Melléd ülök este,
szemem a homályon át rád mered.
Amikor minden titkodat kileste,
megcsókollak és lassan elmegyek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Titoktartás
Szived mélyébe rejtsd szerelmi
Gyönyöröd,...
» Piros fonál
Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel...
» Nem mehetek hozzád
Szép nyár van ott?
Itt nyara van minden...
|
