|
Majd álmaidban újra, újra várlak,
váratlan vendég, kit hív már az út.
Ne engedd, hogy a kapu előtt álljak -
ajtódat be ne csukd.
Halkan belépek. Melléd ülök este,
szemem a homályon át rád mered.
Amikor minden titkodat kileste,
megcsókollak és lassan elmegyek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
» Halászkikötő
Este,
mielőtt a csónakok
kifutnak, egyik a...
» Tudd meg
Tudd meg, én Neked fájni akarok,
emlék akarok...
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
|
