|
Majd álmaidban újra, újra várlak,
váratlan vendég, kit hív már az út.
Ne engedd, hogy a kapu előtt álljak -
ajtódat be ne csukd.
Halkan belépek. Melléd ülök este,
szemem a homályon át rád mered.
Amikor minden titkodat kileste,
megcsókollak és lassan elmegyek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szent Abbondio napja
Ragyog a menny, mikéntha gyémánt volna
S túl...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Mi ez mit szívemben érzek?...
Mi ez, mit szivemben érzek,
S mit nem mondhat...
» Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak...
Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak,
Fel...
|
