|
Előtted megyek,
te én előttem.
A koranap aranylánca
csilingel kezemen.
Hová mégy – kérdezem,
feleled – nem tudom.
Siettetném lépteim
de te jobban sietsz.
Előtted én
te én előttem.
Egy kapu előtt
mégis megállunk.
Megcsókollak,
te nekem adsz csókot,
aztán elindulsz szótlanul
és magaddal viszed életem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kapcsok
A szenvedély, mely a mulandó izmot
vaspántként...
» A nászbokréta
A nászbokréta elhervadófélben
Homálynak,...
» Hűség
Vinném vidéked,
a szegénységed,
könnyű teher,...
» A boldogság
Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös...
» A szerelem meghatározása
Szerelmem oly nemes szülött,
mint tárgya...
» A házasságról
Nagy szeretet vagyon, és házasság nincsen az...
» Akarsz-e játszani?
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e...
» Az én menyasszonyom
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De...
» Veled vagyok
Érzed, ha gondod, bánatod van
szólok hozzád,...
|
