|
Előtted megyek,
te én előttem.
A koranap aranylánca
csilingel kezemen.
Hová mégy – kérdezem,
feleled – nem tudom.
Siettetném lépteim
de te jobban sietsz.
Előtted én
te én előttem.
Egy kapu előtt
mégis megállunk.
Megcsókollak,
te nekem adsz csókot,
aztán elindulsz szótlanul
és magaddal viszed életem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az én menyasszonyom
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De...
» Hűség
Vinném vidéked,
a szegénységed,
könnyű teher,...
» A házasságról
Nagy szeretet vagyon, és házasság nincsen az...
» Veled vagyok
Érzed, ha gondod, bánatod van
szólok hozzád,...
» Kapcsok
A szenvedély, mely a mulandó izmot
vaspántként...
» Vőlegény emlékkönyvébe
A boldogság oly közel már,
Melyet esdél...
» Akarsz-e játszani?
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e...
» A szerelem meghatározása
Szerelmem oly nemes szülött,
mint tárgya...
» A nászbokréta
A nászbokréta elhervadófélben
Homálynak,...
|
