|
Ereimben boldog tüzek szaladnak,
Harsány szívvel követellek magamnak,
Mint régen-régen:
Az egy-igaz Fiatalság nevében.
Már nincs joga állott, tegnapi könnynek,
Sorsunk fölött csak sorsunk, aki dönthet
S már nem rivallnak
Halál-sikolyos félszek és tilalmak.
Kedved ha másult, már hiába másult,
Tartom szived úgy, ahogyan reám hullt
Vérbe-vesződve,
Sorsához nőve és sorsába nőve.
Vágynak bűn volt, de itt vagy s ez valóság
S a valóság mindig a legfőbb jóság,
Se bűn, se szégyen:
Az egy-igaz Fiatalság nevében.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ifjú szerelem
Nem jobb gyönyörre kelni fel,
Mint űzni éjen...
» Ifjú házasok
Sötétkék égre tárva a szoba.
Szemernyi hely...
» A költő
Pennámat mérges nyíllá már nem faragom
Odavan...
» Pásztor-órák
Már igazán dühbe jövök
Szépséges kedvesem,...
» Egy férfi megismer egy nőt az utcán
Páfrányfenyők legyezős árnyalagútján –
Ősöreg...
» Mi a nő?
Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén...
» Utóhang
Mint nap derült reám
Arcád, felhőtelen...
» Két boldog ember
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
» Fanny
Az idő múlik, hanyatlik a nap,
Csak dereng még...
» Szeretlek!
Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El...
|
