Ereimben boldog tüzek szaladnak,
Harsány szívvel követellek magamnak,
Mint régen-régen:
Az egy-igaz Fiatalság nevében.
Már nincs joga állott, tegnapi könnynek,
Sorsunk fölött csak sorsunk, aki dönthet
S már nem rivallnak
Halál-sikolyos félszek és tilalmak.
Kedved ha másult, már hiába másult,
Tartom szived úgy, ahogyan reám hullt
Vérbe-vesződve,
Sorsához nőve és sorsába nőve.
Vágynak bűn volt, de itt vagy s ez valóság
S a valóság mindig a legfőbb jóság,
Se bűn, se szégyen:
Az egy-igaz Fiatalság nevében.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem félek én a városi uraktól... Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Szép és hű Szép vagy, Amália, szép; de ha szép a bájos...
» Az a tűzcsók z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam...
» Neked Ez már nem szerelem többé, nem két ember
kötése,...
» Azt hiszem Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel...
» Tévedtem és tévedve Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Régi szerelmes levele Én úgy szeretlek.
A cigarettához
és a...
» A boldogság titka Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» 21. portugál szonett - Mondd újra Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Az én menyasszonyom Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De...
|