|
Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nincs mindig vége
A szerelemnek nincs mindig vége,
Hiszen te...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Nelli
Hát a szerelem szent lángja
Csak ily...
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
» Csillag, ó, messzi szerelem!
Laktam már a magány monostorát,
Viseltem már a...
» Juliska
Juliska tizenhat éves,
szeme már a legényre...
» A szép jegyese
Engemet eljegyzett a Szép,
Egy nyári hajnalon...
» Messze tőlök
Nehéz, villámos fellegek
Úsznak felém,
Szülőföl...
|
