|
Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nincs mindig vége
A szerelemnek nincs mindig vége,
Hiszen te...
» Elégia
Elfeledtem én már régen múltakat,
A viharos...
» Ábránd
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Két asszony
A tenyered forró, Meám,
fölforr a könnyem, ha...
» Az esküvő Szerelmes
Esküszöm tenéked, Laura!
esküszöm, hogy nem...
» Milyen furcsa álmam...
Milyen furcsa álmam volt az éjjel!
Lyányka, te...
» Szeressük egymást
Mosolygva várom azt a perczet,
Midőn láthatlak...
|
