|
Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nincs mindig vége
A szerelemnek nincs mindig vége,
Hiszen te...
» Egy az utunk
Fegyenc vagyok. Te jössz utánam,
fegyveres őr....
» Reggel
Fürge kis menyecske
Aranyos kedéllyel,
Szeretle...
» Üres sarok a szekrényben
Van már patyolat függönyöm
és haragosvörös...
» Reggeli Séta
Fehérszínű apró felhők
Futkosnak az ég...
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» Aki magának él
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és...
» Az emberek csodálják
Az emberek csodálják
A tenger mély vizét:
"Ah!...
|
