|
Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nincs mindig vége
A szerelemnek nincs mindig vége,
Hiszen te...
» Mikor mondom már?
Mikor mondom már: "Asszonyom,
Elmult a harc,...
» A hangulat
Légy átkozott!
Légy százszor átkozott!
Mert Te...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre,...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ki tested hajlékony ághoz hasonlítja,
Csak...
» Aztán
Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni...
» Andor panasza
Kis lány, nagy lány,
Mit ér; ha hamis?
Fölebb...
|
