|
Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nincs mindig vége
A szerelemnek nincs mindig vége,
Hiszen te...
» Tavaszi tüzek láttán
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak,...
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
» Szerettelek
Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Felelet
Szekeres Katóka kedden, éjféltájba
Sír, zokog...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
|
