|
Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nincs mindig vége
A szerelemnek nincs mindig vége,
Hiszen te...
» Kívűl a fagy...
Kívűl a fagy,
Belűl a tűz -
Kinom de...
» Így, ilyen forrón
Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépsége...
» Szerelem édene
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» Viszi, viszi folyóviz a virágot...
Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam...
» A szeretők
Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden...
» Remete a bálban
Félig nyitott asszony-szemek
Mint gyémántok a...
|
