|
Mondd, érzed-e, hogy tévedésem
mily végtelen:
szívedbe raktam el egészen
az életem.
Mikor szerettelek nagyon,
azt hittem, hogy ami van itt lent,
a földet, az eget, a Mindent
beléje zárhatom.
Most látom ezt a nagy hibát,
szenvedsz te, és én felnyögök.
Nem fér el egy egész világ
a homlokod mögött.
Szíved meleg, szelíd, belátom,
s jó igazán.
De kívüle más is van a világon
s nem pótolhatja sem a barátom,
sem az anyám!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Örömöm és örömöd
Örömöm és örömöd
mint két hó-angyal...
» Mit hozott?
Mit hozott az öreg póstás?
rózsaszinű...
» Nem engedték...
Nem engedték hogy megcsókoljam,
mikor hosszú...
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
» Ifjú szerelem
Nem jobb gyönyörre kelni fel,
Mint űzni éjen...
» Szerelmes vers
Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló...
» A mi éjszakáink
Nappali út, a mi életünk útja:
Holnapunk látjuk...
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
|
