|
Mondd, érzed-e, hogy tévedésem
mily végtelen:
szívedbe raktam el egészen
az életem.
Mikor szerettelek nagyon,
azt hittem, hogy ami van itt lent,
a földet, az eget, a Mindent
beléje zárhatom.
Most látom ezt a nagy hibát,
szenvedsz te, és én felnyögök.
Nem fér el egy egész világ
a homlokod mögött.
Szíved meleg, szelíd, belátom,
s jó igazán.
De kívüle más is van a világon
s nem pótolhatja sem a barátom,
sem az anyám!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A rózsa csügged
A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári...
» Szegény szeretkezéseink
Ha csak a testedet szerettem,
csak a te...
» A bokréta elhervadott
A bokréta elhervadott,
Leveleit emlékkönyvbe...
» Bús tréfálkozás
Jól hallottam? Azt mondtad, hogy szeretsz?
Csak...
» Figyelmed és féltésed...
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém,...
» Elmaradt ölelés miatt
Úgy vártalak, mint a vacsorát este,
ha feküdtem...
» A háromszög megoldása
A rabszolgalány Durrá szabálytalan, szeszélyes...
» Menekültem előled:
börtönbe zártalak,
rózsabokor nyult ki rácsos...
» Bólogat az...
Bólogat az árnyas erdő, este lett.
Nem is látom...
|
