|
Mondd, érzed-e, hogy tévedésem
mily végtelen:
szívedbe raktam el egészen
az életem.
Mikor szerettelek nagyon,
azt hittem, hogy ami van itt lent,
a földet, az eget, a Mindent
beléje zárhatom.
Most látom ezt a nagy hibát,
szenvedsz te, és én felnyögök.
Nem fér el egy egész világ
a homlokod mögött.
Szíved meleg, szelíd, belátom,
s jó igazán.
De kívüle más is van a világon
s nem pótolhatja sem a barátom,
sem az anyám!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem történik semmi kétszer
Nem történik semmi kétszer,
minden új a nap...
» Szanatóriumi elégia
Az éjjel, hogy szivem zakatolt szakadatlan,
s...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
» A májusfa
Hogy immár fakad a szerelem tavasza,
S azt...
» Ki nőért...
Ki nőért sokat könnyezett,
annak az útja...
» Szomoruság az én hű szivem szerelme...
Szomoruság az én hű szivem szerelme,
Szomorufűz...
» A csókok átka
Valami szent, nagy éjszakán
Vad nászban...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Kérésem egy
Kérésem egy: a csókod add,
vagy tiszta szívvel...
|
