|
Egykor szerelmet zengtek a dalok,
Rólad neveztem el egy csillagot,
És álmodozva a kert alkonyán,
A virágok közt neved suttogám.
Liljomok, rózsák jól ismertenek,
Üdvözletül csengték-bongták neved,
A pajkos szellő, énekes madár,
A lomb között mind ezt dalolta már.
S a csalogány is rengeteg ölén,
Nevedből szőtt-font álomdalt fölém,
Maga a néma erdő mély szive,
Lánykám, a te neveddel volt tele.
Oh szép aranykor! - Búsan szól dalom.
Nem üdvöt zeng, a multat siratom,
S mely fönnen, büszkén hirdeté neved,
Letünt a csillag, többé nem vezet.
Bolyongva némán, árván, betegen,
A hervadt rózsát nincs mért kérdenem,
A liljomot se! és ha kérdeném,
Fejét sápadtan hajtja le szegény.
Puszta a kert, erdőm, mezőm kiholt,
Melynek szerelmünk édes titka volt,
Már szivem sincs, melyben te fönnmaradj,
Oh mert magad is végkép veszve vagy!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Én feleségem
Én feleségem, jó és drága-drága,
eddig neked...
» Szemközt
A mélységes mély tengerek
Örvénye úgy el nem...
» Vágy
Minden atomra fény szitál;
Az égbolt...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» Milyen furcsa álmam...
Milyen furcsa álmam volt az éjjel!
Lyányka, te...
» Nincs már
Nincs már bennem indulat ellened,
se érted,...
» Bimbók
Tavaszodik. Gyönyörtől
Liheg az ébredő...
» Ha elhagynál...
Ha elhagynál engemet, - jobban
mi fájna?
hiányo...
» (ismeretlen)
Ha porba írunk valamit, elfújja a szél,
de ha...
» Most követellek magamnak
Ereimben boldog tüzek szaladnak,
Harsány...
» Minden mi elválaszt
Elváltunk s minden, mi elválaszt:
éppen az...
» Bolyongás
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
|
