|
Egykor szerelmet zengtek a dalok,
Rólad neveztem el egy csillagot,
És álmodozva a kert alkonyán,
A virágok közt neved suttogám.
Liljomok, rózsák jól ismertenek,
Üdvözletül csengték-bongták neved,
A pajkos szellő, énekes madár,
A lomb között mind ezt dalolta már.
S a csalogány is rengeteg ölén,
Nevedből szőtt-font álomdalt fölém,
Maga a néma erdő mély szive,
Lánykám, a te neveddel volt tele.
Oh szép aranykor! - Búsan szól dalom.
Nem üdvöt zeng, a multat siratom,
S mely fönnen, büszkén hirdeté neved,
Letünt a csillag, többé nem vezet.
Bolyongva némán, árván, betegen,
A hervadt rózsát nincs mért kérdenem,
A liljomot se! és ha kérdeném,
Fejét sápadtan hajtja le szegény.
Puszta a kert, erdőm, mezőm kiholt,
Melynek szerelmünk édes titka volt,
Már szivem sincs, melyben te fönnmaradj,
Oh mert magad is végkép veszve vagy!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kivánsz ha szeretni...
Kivánsz ha szeretni,
Engemet szenvedni:
Légy...
» Csak azért se
Csak azért se', csak azért se',
Nem szeretlek,...
» Álmomban
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
» Nacámhoz
Beteg szívem tőrbe esett,
Forrnak minden...
» Nem szeretsz
Nem szeretsz, már szánalom sincs benned.
Rútnak...
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Vallomás
Még mindig csak a lelkemet adtam oda.
Annyi sok...
» Távol zongora mellett
A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos...
» Jer közel, édes...
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet...
|
