Elmúlt dolgokra emlékeztetsz,
melyeknek titka bennem él.
Te vagy a lélek húrjain
a susogó éjjeli szél.
Te vagy titokzatos
hangja a sóhajos éjnek,
mikor kint felhők siklanak,
s egy álmot félbetépnek.
Halk lüktetés feszíti
a kéklő végtelent,
s az ágak közt, az éjben
lágy remegés dereng.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A lyány dala Jön búsan az éjjel, orcája borong,
Hűsen lebeg...
» Az Ő képe Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» Ballada a hajdani hölgyekről Mondjátok, milyen véget ért
A szép római dáma,...
» Bárhová nézek Bárhová nézek,
mindenütt Te vagy
Szívemben...
» Kedvesemhez Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» Kis szerelmeim Nyers-zöld égre könnyes nyirok hull,
párlat...
|