|
Elmúlt dolgokra emlékeztetsz,
melyeknek titka bennem él.
Te vagy a lélek húrjain
a susogó éjjeli szél.
Te vagy titokzatos
hangja a sóhajos éjnek,
mikor kint felhők siklanak,
s egy álmot félbetépnek.
Halk lüktetés feszíti
a kéklő végtelent,
s az ágak közt, az éjben
lágy remegés dereng.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szemeid szeretem
Szemeid szeretem, s ők, szánakozva,
tudván,...
» Merengés
Veszedelmek, veszedelmek!
Mikor hagytok már el...
» Mert nem ösmerlek
Mert nem ösmerlek: minden este
Friss vágyon...
» Mit adhatok még?
Már nincs semmim, amit Néked adhatok!
Koldus...
» Ódondad kérelem
még valamikor ma mondd el nekem
szerelmed...
» Magam vagyok
Magam vagyok és csak magányra vágyom,
magamra...
|
