|
Elmúlt dolgokra emlékeztetsz,
melyeknek titka bennem él.
Te vagy a lélek húrjain
a susogó éjjeli szél.
Te vagy titokzatos
hangja a sóhajos éjnek,
mikor kint felhők siklanak,
s egy álmot félbetépnek.
Halk lüktetés feszíti
a kéklő végtelent,
s az ágak közt, az éjben
lágy remegés dereng.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szemedből
Szerettem volna, ha hozzám bújsz,
szép szóval...
» Pásztori gond
Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» Barátomnak
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor...
» Tavalyi Szerelem
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra...
» Tünemény
Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» (ismeretlen)
A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség,
Úgy...
|
