|
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.
Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Leveled
Mit mondjak leveledre?
Nem ver le oly...
» Titkos fájdalom
Minden megingott, mikor az utolsó
napon csók...
» Siess...
Siess. Az út, amelyen állasz,
sötét kérdésre...
» Zúzmara
ól éreztem magam veled,
de most már indulok...
» Ezután már egy más időben
Ezután már bárhova megyek,
bármi történik,...
» Hogy váltunk el mi ketten
Hogy váltunk sok évre
Némán, könny között,
Szív...
» Hervadott virág vagyok
Hervadott virág vagyok, mit
Életed könyvébe...
» Kedveseinek elvesztéséről
Szép, törékeny kedvesem
hány hagyott itt...
|
