Szakítottunk.
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugy-e
könnyezõ, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyarat
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytõl csunya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt te elõtted fodros a sár.
Megértettélû
Sár. Sár és Gyûlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyûlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.
Menj már.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kedveseinek elvesztéséről Szép, törékeny kedvesem
hány hagyott itt...
» Búcsú Menjünk tovább, dalom; ő meg se hall,
menjünk,...
» Ezután már egy más időben Ezután már bárhova megyek,
bármi történik,...
» Titkos fájdalom Minden megingott, mikor az utolsó
napon csók...
» Hervadott virág vagyok Hervadott virág vagyok, mit
Életed könyvébe...
» Tavalyi Szerelem Emléke visszacsillog
s olykor arcomra...
» Leveled Mit mondjak leveledre?
Nem ver le oly...
» Siess... Siess. Az út, amelyen állasz,
sötét kérdésre...
» Zúzmara ól éreztem magam veled,
de most már indulok...
» Hogy váltunk el mi ketten Hogy váltunk sok évre
Némán, könny között,
Szív...
» Nyugasztaló Már rég nem gondolok felőled,
A szerelem ma...
» Mint mikor a nap... Mint mikor a nap az ellátás szélére lejutván
Vis...
» Hol a virány... Hol a virány, amelyet gondolok?
Hol a leány,...
|