|
Szakítottunk.
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugy-e
könnyezõ, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyarat
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytõl csunya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt te elõtted fodros a sár.
Megértettélû
Sár. Sár és Gyûlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyûlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.
Menj már.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Titkos fájdalom
Minden megingott, mikor az utolsó
napon csók...
» Hogy váltunk el mi ketten
Hogy váltunk sok évre
Némán, könny között,
Szív...
» Ezután már egy más időben
Ezután már bárhova megyek,
bármi történik,...
» Búcsú
Menjünk tovább, dalom; ő meg se hall,
menjünk,...
» Siess...
Siess. Az út, amelyen állasz,
sötét kérdésre...
» Tavalyi Szerelem
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra...
» Leveled
Mit mondjak leveledre?
Nem ver le oly...
» Hervadott virág vagyok
Hervadott virág vagyok, mit
Életed könyvébe...
» Kedveseinek elvesztéséről
Szép, törékeny kedvesem
hány hagyott itt...
» Zúzmara
ól éreztem magam veled,
de most már indulok...
» Nyugasztaló
Már rég nem gondolok felőled,
A szerelem ma...
» Harminc év után
Mi hátra volt még, elkövetkezett.
E földi...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
|
