|
Minden megingott, mikor az utolsó
napon csók nélkül elhagytál: üres
szalma lett kezeimben a kalász,
lepkéim elszálltak s a hegyen is
értelmetlenül felelt s otthagyott
barátom, a szél... Ellenségesen
hallgat ég s föld... Valaki kellene...
Nincs semmi kedvem egyedül csodálni
a várakozásteljes alkonyat
mozdulatlan szépségét, s nem tudom,
lesz-e még erőm emberek helyett
isteneknek mesélni kínomat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmi ciklus 1927-28-ból
Szakítottunk.
Te véresre csókoltad a számat
és...
» Búcsú
Menjünk tovább, dalom; ő meg se hall,
menjünk,...
» Kedveseinek elvesztéséről
Szép, törékeny kedvesem
hány hagyott itt...
» Nyugasztaló
Már rég nem gondolok felőled,
A szerelem ma...
» Leveled
Mit mondjak leveledre?
Nem ver le oly...
» Hogy váltunk el mi ketten
Hogy váltunk sok évre
Némán, könny között,
Szív...
» Hervadott virág vagyok
Hervadott virág vagyok, mit
Életed könyvébe...
» Tavalyi Szerelem
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra...
» Ezután már egy más időben
Ezután már bárhova megyek,
bármi történik,...
» Zúzmara
ól éreztem magam veled,
de most már indulok...
» Siess...
Siess. Az út, amelyen állasz,
sötét kérdésre...
|
