|
Ne félj, az óra meg nem áll,
szelek szűnnek, vizek apadnak.
Hiába hosszú, vége lesz
az éjszakai sivatagnak.
Sívó, sötét homok felett
a hajnalszél kibontja szárnyát
s elmenekül a puszta-rém,
a bíboros ruháju skárlát.
Ne félj, az óra meg nem áll.
Reggel felé elszáll a láz is,
reggelre enyhülés fogad,
forrásvizes, hűvös oázis.
Új fénnyel csillogó utunk
riasztó árnyékkal nem állja,
sem orgonálva nem kisér
a bú alattomos sakálja.
Ne félj, az óra meg nem áll.
Mint valami fekete várrom,
a gond komor pirámisa
elmarad a látóhatáron.
Nézd, gyöngyházfény az ablakon,
a köd csak egypár szürke foszlány,
s azt is széttépi most a nap:
sörényes, büszke hímoroszlán!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A hársfaágak csendes árnyán
A hársfaágak
csendes árnyán,
ahol kettőnknek...
» Búcsú
A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér....
» Őszi fecskék
Könnyü fecskék, elröpültök
Dél felé,
Bár...
» Az ablaknál
Úgy jön valaki, mintha te jönnél,
Szívem...
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
» Vilándból próba
Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú...
» Álmodom egy nőről
Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
forró és...
» Az első mosoly
Reggelre megtérek ide melléd
onnan, a csodákkal...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» Mert nem ösmerlek
Mert nem ösmerlek: minden este
Friss vágyon...
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
|
