|
Ne félj, az óra meg nem áll,
szelek szűnnek, vizek apadnak.
Hiába hosszú, vége lesz
az éjszakai sivatagnak.
Sívó, sötét homok felett
a hajnalszél kibontja szárnyát
s elmenekül a puszta-rém,
a bíboros ruháju skárlát.
Ne félj, az óra meg nem áll.
Reggel felé elszáll a láz is,
reggelre enyhülés fogad,
forrásvizes, hűvös oázis.
Új fénnyel csillogó utunk
riasztó árnyékkal nem állja,
sem orgonálva nem kisér
a bú alattomos sakálja.
Ne félj, az óra meg nem áll.
Mint valami fekete várrom,
a gond komor pirámisa
elmarad a látóhatáron.
Nézd, gyöngyházfény az ablakon,
a köd csak egypár szürke foszlány,
s azt is széttépi most a nap:
sörényes, büszke hímoroszlán!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Válás
És válnunk kellett, két fehér dereglye
Vitt...
» Tüzes seb vagyok
Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és...
» Mély tengernek mélységében...
Mély tengernek mélységében
Terem a drága gyöngy...
» A szépség lányai közt nincs
A Szépség lányai közt nincs
gyönyörűbb ma...
» A szemed
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S...
» Kis jámbor
Falun kivűl a dombtetőn,
Veres kereszt...
» Kérdés
A rét szereti-e
Jobban hűs patakját,
Vagy...
» Viszont
Én látom benne azt amit Isten is lát
megföllebbe...
» A szépségének aszkétája
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond...
» Fehér rózsatő virága
Szívem sír utánad szüntelen,
szemem könnytől...
» Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még...
» Szívemhez
Mi lelt megint
Szivem, te nyugtalan?
Ezer...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
» Találkozás
Túlsokat álmodtam, álmodtam rólad.
Túlsokat...
|
