|
Ne félj, az óra meg nem áll,
szelek szűnnek, vizek apadnak.
Hiába hosszú, vége lesz
az éjszakai sivatagnak.
Sívó, sötét homok felett
a hajnalszél kibontja szárnyát
s elmenekül a puszta-rém,
a bíboros ruháju skárlát.
Ne félj, az óra meg nem áll.
Reggel felé elszáll a láz is,
reggelre enyhülés fogad,
forrásvizes, hűvös oázis.
Új fénnyel csillogó utunk
riasztó árnyékkal nem állja,
sem orgonálva nem kisér
a bú alattomos sakálja.
Ne félj, az óra meg nem áll.
Mint valami fekete várrom,
a gond komor pirámisa
elmarad a látóhatáron.
Nézd, gyöngyházfény az ablakon,
a köd csak egypár szürke foszlány,
s azt is széttépi most a nap:
sörényes, büszke hímoroszlán!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne vedd zokon
Ne vedd zokon, szerelmem,
Ha lelkem, mely...
» Szerelem ez?
Őrjöngök Rád, ha néznek,
Szeretne ütni két...
» Remete a bálban
Félig nyitott asszony-szemek
Mint gyémántok a...
» Májusi rózsa
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája...
» Boszorkányszárny
Egyedül egyedül a világot járja
Földi lény,...
» Elvirához
Hányszor mondjam még el, hogy oly szép az...
» Magammal cipelem a szívedet
Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cip...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
» Csak egymáshoz
Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a...
» Virágének
Fölötted egy almafa ága,
szirmok hullanak a...
» Canzone
Még nem tudom, hogy mennyi van nekem,
ó,...
» Tenger
Egymás alatt s egymás felett
s egymásba nyílva...
» Ne gondolj reám
Ne gondolj énreám
Szüntelenül,
Habár szelíd...
|
