|
Madárcsicsergés
zuhatagában
találkoztunk.
Ötven év eltelt,
egy percnyi szerelem
az idő szolgálatában
álló világban.
Fiatal volt;
megcsókoltam
lehunyt szemekkel -
már a ráncaira
nyíltak csak fel.
"Jöjj," mondta a halál,
kiválasztva őt mint
partnert a
végső táncban. És erre
ő, ki míg élt,
mindent egy madárka
kecsességével csinált,
kitátotta csőrét egy
tollpihénél nem
nehezebb sóhajtásra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Házasodjunk.
Megházasodni emberi,
Kevés férfi kerüli...
» Nászutazók
Ne szóljatok bűnös beszéddel,
Istentelenség itt...
» Egy ifju párhoz
Sziveteknek vágya bétölt,
Mi volna még...
» Leánykérő ének
Friss daloló szerelemmel elődbe
Vonszolom ifju...
» Már néha gondolok a szerelemre
Már néha gondolok a szerelemre.
Milyen lehet -...
» A cica
A cica szép kis fehér állat,
de boszant engem...
» Ifjú házasok
Sötétkék égre tárva a szoba.
Szemernyi hely...
» "Nézd meg az anyját..."
"Nézd meg az anyját, s vedd feleségűl a viruló...
» Esti kertben
Esti kertben űlünk
Hallgatag,
Csend csobog...
» Évfordulón
Gyere, édes feleségem,
Simogasd meg a hajam...
|
