Madárcsicsergés
zuhatagában
találkoztunk.
Ötven év eltelt,
egy percnyi szerelem
az idő szolgálatában
álló világban.
Fiatal volt;
megcsókoltam
lehunyt szemekkel -
már a ráncaira
nyíltak csak fel.
"Jöjj," mondta a halál,
kiválasztva őt mint
partnert a
végső táncban. És erre
ő, ki míg élt,
mindent egy madárka
kecsességével csinált,
kitátotta csőrét egy
tollpihénél nem
nehezebb sóhajtásra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A cica A cica szép kis fehér állat,
de boszant engem...
» Házasodjunk. Megházasodni emberi,
Kevés férfi kerüli...
» Tudja a jó isten... Tudja a jó isten,
Én megházasodám,
Kedves...
» Hogy lehet az!? Hogy lehet az, hogy az ember
Mindent...
» Már néha gondolok a szerelemre Már néha gondolok a szerelemre.
Milyen lehet -...
» Az én kedves violámnak... Az én kedves violámnak
Mi jutott az eszébe?
Pir...
» Kis leány dala Hogyha házasodni mégy,
Kérlek, nagy leányt ne...
» Ez megesküdt szép pár... Ez megesküdt szép pár reád az áldásom,
Sőt...
» Nincsen életemben... Nincsen életemben
Egyéb paripámnál,
Nincsen hű...
» "Nézd meg az anyját..." "Nézd meg az anyját, s vedd feleségűl a viruló...
|