|
A cica szép kis fehér állat,
de boszant engem szűntelen.
Én csupa illem vagyok nálad:
ő rád ugrik, a szemtelen.
Én a kezed se merem fogni,
fülét ő kebledhez feni,
s amire nem mernék gondolni:
bajszát orcádhoz dörzsöli.
Én szólok mint az Illem-könyve;
ő meg szép nyakadhoz dőlve
mormolgat, mint egy vén szerelmes.
S amíg a méreg engem csikland,
szemed reám édesen pillant,
és mondod: "A Micó... úgy-e kedves?"
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy ifjú legény barátomnak v. m. uramnak köszöntésére
Ifju-legénységben mi haszon? de van a...
» Nászutazók
Ne szóljatok bűnös beszéddel,
Istentelenség itt...
» Már néha gondolok a szerelemre
Már néha gondolok a szerelemre.
Milyen lehet -...
» Hogy lehet az!?
Hogy lehet az, hogy az ember
Mindent...
» Házasodjunk.
Megházasodni emberi,
Kevés férfi kerüli...
» Házasság
Madárcsicsergés
zuhatagában
találkoztunk.
Ötve...
» Évfordulón
Gyere, édes feleségem,
Simogasd meg a hajam...
|
