|
A cica szép kis fehér állat,
de boszant engem szűntelen.
Én csupa illem vagyok nálad:
ő rád ugrik, a szemtelen.
Én a kezed se merem fogni,
fülét ő kebledhez feni,
s amire nem mernék gondolni:
bajszát orcádhoz dörzsöli.
Én szólok mint az Illem-könyve;
ő meg szép nyakadhoz dőlve
mormolgat, mint egy vén szerelmes.
S amíg a méreg engem csikland,
szemed reám édesen pillant,
és mondod: "A Micó... úgy-e kedves?"
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nincsen életemben...
Nincsen életemben
Egyéb paripámnál,
Nincsen hű...
» "Nézd meg az anyját..."
"Nézd meg az anyját, s vedd feleségűl a viruló...
» Kis leány dala
Hogyha házasodni mégy,
Kérlek, nagy leányt ne...
» Házasodjunk.
Megházasodni emberi,
Kevés férfi kerüli...
» Ifjú házasok
Sötétkék égre tárva a szoba.
Szemernyi hely...
» Nászutazók
Ne szóljatok bűnös beszéddel,
Istentelenség itt...
» Esti kertben
Esti kertben űlünk
Hallgatag,
Csend csobog...
|
