Már néha gondolok a szerelemre.
Milyen lehet - én Istenem - milyen?
Találkoztam tán véle messze-messze,
valahol Andersen meséiben?
Komoly és barna kislány lesz. Merengő.
A lelke párna, puha selyemkendő.
És míg a többiek bután nevetnek,
virágokat hoz majd a kis betegnek.
Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.
Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
Fájó fejemre hűs borogatást rak.
És kacagása hegedű-zene.
Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.
Különös, titkos és ritkán mosolygó
Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Esti kertben Esti kertben űlünk
Hallgatag,
Csend csobog...
» "Nézd meg az anyját..." "Nézd meg az anyját, s vedd feleségűl a viruló...
» Az én kedves violámnak... Az én kedves violámnak
Mi jutott az eszébe?
Pir...
» Leánykérő ének Friss daloló szerelemmel elődbe
Vonszolom ifju...
» Kis leány dala Hogyha házasodni mégy,
Kérlek, nagy leányt ne...
» Házasodjunk. Megházasodni emberi,
Kevés férfi kerüli...
» Házasság Madárcsicsergés
zuhatagában
találkoztunk.
Ötve...
» Évfordulón Gyere, édes feleségem,
Simogasd meg a hajam...
|