|
Már néha gondolok a szerelemre.
Milyen lehet - én Istenem - milyen?
Találkoztam tán véle messze-messze,
valahol Andersen meséiben?
Komoly és barna kislány lesz. Merengő.
A lelke párna, puha selyemkendő.
És míg a többiek bután nevetnek,
virágokat hoz majd a kis betegnek.
Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.
Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
Fájó fejemre hűs borogatást rak.
És kacagása hegedű-zene.
Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.
Különös, titkos és ritkán mosolygó
Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Házasodjunk.
Megházasodni emberi,
Kevés férfi kerüli...
» Nászutazók
Ne szóljatok bűnös beszéddel,
Istentelenség itt...
» Ez megesküdt szép pár...
Ez megesküdt szép pár reád az áldásom,
Sőt...
» Esti kertben
Esti kertben űlünk
Hallgatag,
Csend csobog...
» A cica
A cica szép kis fehér állat,
de boszant engem...
» Tudja a jó isten...
Tudja a jó isten,
Én megházasodám,
Kedves...
» Egy ifju párhoz
Sziveteknek vágya bétölt,
Mi volna még...
» Leánykérő ének
Friss daloló szerelemmel elődbe
Vonszolom ifju...
|
