Már néha gondolok a szerelemre.
Milyen lehet - én Istenem - milyen?
Találkoztam tán véle messze-messze,
valahol Andersen meséiben?
Komoly és barna kislány lesz. Merengő.
A lelke párna, puha selyemkendő.
És míg a többiek bután nevetnek,
virágokat hoz majd a kis betegnek.
Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.
Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
Fájó fejemre hűs borogatást rak.
És kacagása hegedű-zene.
Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.
Különös, titkos és ritkán mosolygó
Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A cica A cica szép kis fehér állat,
de boszant engem...
» Tudja a jó isten... Tudja a jó isten,
Én megházasodám,
Kedves...
» Házasodjunk. Megházasodni emberi,
Kevés férfi kerüli...
» Nászutazók Ne szóljatok bűnös beszéddel,
Istentelenség itt...
» Házasság Madárcsicsergés
zuhatagában
találkoztunk.
Ötve...
» Hogy lehet az!? Hogy lehet az, hogy az ember
Mindent...
» Egy ifjú legény barátomnak v. m. uramnak köszöntésére Ifju-legénységben mi haszon? de van a...
» Az én kedves violámnak... Az én kedves violámnak
Mi jutott az eszébe?
Pir...
|