|
Nekem a végzetem volt a színésznő,
Ki ifjúságomban játszott velem,
Játszott halált és életet s azóta
Kísér e bús és csalfa szerelem.
A múltak süllyesztőjéből gyakorta
Fölbukkan s szőkén mosolyog felém,
Rég elzengett zenékre ring alakja,
Mely egykor üdvösség volt és remény.
Daloknak anyja, kínoknak szülője,
Sokat kószáltam véle Váradon,
Övé volt koldús bérem, dús babérom,
Az imádságom és a sóhajom.
Miatta félek szép szemekbe nézni,
Miatta lettem agg és zord legény.
Miatta lennék ismét balga költő,
Ha egyszer én még újra kezdeném!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A hold fehéren
A hold fehéren
fénylik a fák
zöld sűrűjében,
m...
» Homokba írtam kedvesem nevét
Homokba írtam kedvesem nevét,
de jött a hullám...
» Nem szeretsz
Megálltam ma a télben,
nem éreztem a...
» Ábránd
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden...
» Elpanaszlom a szomorufűzfának...
Elpanaszlom a szomorufűzfának:
Fáj a szivem,...
» November
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
» Érted haragszom, nem ellened
Érted haragszom én, nem ellened,
nosza szorítsd...
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» Úrnőm szeme
Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
ajkánál a...
|
