|
Nekem a végzetem volt a színésznő,
Ki ifjúságomban játszott velem,
Játszott halált és életet s azóta
Kísér e bús és csalfa szerelem.
A múltak süllyesztőjéből gyakorta
Fölbukkan s szőkén mosolyog felém,
Rég elzengett zenékre ring alakja,
Mely egykor üdvösség volt és remény.
Daloknak anyja, kínoknak szülője,
Sokat kószáltam véle Váradon,
Övé volt koldús bérem, dús babérom,
Az imádságom és a sóhajom.
Miatta félek szép szemekbe nézni,
Miatta lettem agg és zord legény.
Miatta lennék ismét balga költő,
Ha egyszer én még újra kezdeném!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A hold fehéren
A hold fehéren
fénylik a fák
zöld sűrűjében,
m...
» Nem szeretsz
Megálltam ma a télben,
nem éreztem a...
» Homokba írtam kedvesem nevét
Homokba írtam kedvesem nevét,
de jött a hullám...
» Ábránd
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden...
» Mint a' sziv túlvilágának...
Mint a' sziv túlvilágának
Megfoghatatlan...
» A megcsalt leány
Ne nézz reám!
Bájolsz, de nem hiszek;
Ne szólj...
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
» Fiam lelke
Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem...
» Hazugság szerelme
Ha látom hogy nyugodt alakod únva lebben
te...
|
