|
Boldog legény, istenek párja,
Szemben ki ülhet szép szemeddel,
Édes kacajos közeleddel,
Kacajoddal, mely sziven-vágva
Fogja a mellem.
Hacsak már látlak, elalélok,
Torkomon a szavak elfulnak,
Bőrömre zápor-szikrák hullnak,
Szememben sötét, vad árnyékok
S lárma fülemben.
Hideg verejték veri testem,
Remegően, félve, halóan,
Az őszi fűszálnál fakóbban
Állok és már érzem a vesztem,
Meghalok érted.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tatjána levele Anyeginhez
Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond...
» Egy tubákoló széphez
Mit? Ámor rózsái után,
s az előkelő tulipán,
a...
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
» F. E. kisasszony emlékkönyvébe
Amit vágyad kivánt,
Reményed esdve kért,
Megadt...
» Igy is, úgy is
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhag...
» Hogy mondjam el
Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő...
» Csúf szerelem
Nem is tudom, hogy nem vehettem észre
ideibe:
é...
» Pirongatol, édesanyám
Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
|
