|
Boldog legény, istenek párja,
Szemben ki ülhet szép szemeddel,
Édes kacajos közeleddel,
Kacajoddal, mely sziven-vágva
Fogja a mellem.
Hacsak már látlak, elalélok,
Torkomon a szavak elfulnak,
Bőrömre zápor-szikrák hullnak,
Szememben sötét, vad árnyékok
S lárma fülemben.
Hideg verejték veri testem,
Remegően, félve, halóan,
Az őszi fűszálnál fakóbban
Állok és már érzem a vesztem,
Meghalok érted.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ballada a hajdani hölgyekről
Mondjátok, milyen véget ért
A szép római dáma,...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» A fehér csönd
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér...
» A Halál-árok titka
Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Reggeli Séta
Fehérszínű apró felhők
Futkosnak az ég...
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
|
