|
Van egy pár régi levelem
Bezárva egy fiókba.
Van egy pár régi levelem,
De elolvasni nem merem,
Csak őrzöm évek óta.
Ott fekszenek némán, fakón,
Örök homályba rejtve.
Elmult fölöttük sok-sok év
És mennyi név és mennyi hév
Itt nyugszik elfelejtve.
Hugom, barátom, szeretőm...
Hány fényevesztett írás!
Az öröm bennük oly kevés,
De mennyi, mennyi szenvedés
És búcsúzás és sírás...
Emlékeim kriptája ez,
Bent hosszú sorba, holtan:
Eskü, hazugság, szerelem
És néhány hajszál lágy, selyem
S az ifjú, aki voltam.
Van egypár régi levelem,
De ezzel is törődjek?
Egy este koporsóm felett
A kegyelet vagy gyülölet
Majd összetépi őket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az emlékezethez
Zengő madár az elszáradt ágon,
Harmatcsepp a...
» Pataknál
Oh csörge kis patak!
Mondd meg nekem:
Hozzád...
» Légy vidám...
"Légy vidám, kétségbeesve;
Maradj büszke,...
» Azt kérdik...
Azt kérdik, hogy mért szeretlek,
Mért imádlak,...
» Hazudj és kábits!
Hazudj és kábíts! Kell ez nékem.
És néked...
» Tavasz, korodnak...
Tavasz, korodnak ifjú hajnala,
Feslő kis rózsa...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» A vár fehér asszonya
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és...
» Pásztori gond
Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» Buza közé...
Buza közé száll a dalos pacsirta,
Hogyha magát...
» Ne emlegesd a multat!
Ne emlegesd a multat!
Ne szaggasd föl...
» Jöttél a parkon
Láttalak egyszer.
Tavaszi tűzben mentél a...
» Dal
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig...
» Vágy
Minden atomra fény szitál;
Az égbolt...
|
