Könnyelmű dalocska szálldogál

Könnyelmű dalocska szálldogál libegve,
rárepül egy nőre, egy rózsaligetre
és csók lesz belőle, lesz belőle lepke.

Könnyelmű dalocska a fakadó rózsán,
diadalmas mámor tavasz fordulóján,
szerelem, vers, virág, édes, kacagó lány.

Szerelem és bánat. Tréfa és fájdalom.
Heródiás nevet a bíbor ajkakon…
Két hóhér mered ránk minden szemből, vakon.

Szeretni, gyötrődni, gyötrődve szeretni,
szeretve gyötrődni, verni és veretni,
bárdra, mely sebet üt, hív csókokat vetni.

Fájdalom rózsája, nő, kegyes ás büszke,
virágfűzér és fény, glóriázó tűzbe,
babonás illat te, marcangoló tüske.

Tavasztól, virágtól s ami csalfa színt vet,
daltól, azúr égtől óvd a szíveinket,
kíntól, szerelemtől ments meg, Uram, minket.