|
Könnyelmű dalocska szálldogál libegve,
rárepül egy nőre, egy rózsaligetre
és csók lesz belőle, lesz belőle lepke.
Könnyelmű dalocska a fakadó rózsán,
diadalmas mámor tavasz fordulóján,
szerelem, vers, virág, édes, kacagó lány.
Szerelem és bánat. Tréfa és fájdalom.
Heródiás nevet a bíbor ajkakon…
Két hóhér mered ránk minden szemből, vakon.
Szeretni, gyötrődni, gyötrődve szeretni,
szeretve gyötrődni, verni és veretni,
bárdra, mely sebet üt, hív csókokat vetni.
Fájdalom rózsája, nő, kegyes ás büszke,
virágfűzér és fény, glóriázó tűzbe,
babonás illat te, marcangoló tüske.
Tavasztól, virágtól s ami csalfa színt vet,
daltól, azúr égtől óvd a szíveinket,
kíntól, szerelemtől ments meg, Uram, minket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmesek
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
» Piano
Most olyan szép vagy és én érzem,
hogy talán...
» Ha elhagynál...
Ha elhagynál engemet, - jobban
mi fájna?
hiányo...
» Az emlékezethez
Zengő madár az elszáradt ágon,
Harmatcsepp a...
» Szemrehányás a tengernek
Vagy adtál volna viharos erőt
Mely mólót...
» Messze vagy
Messze vagy, messze: most feléd is este,
ablakba...
» Jaj...
Féltékeny élet a magányos élet
s mint sárga...
» Litániák
Lia, a messziségen,
mint holló, fönt az...
» Tercinák madarakról
Oly messze már a nyár, oly messze már,
mint bús...
» Kései sirató
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
|
