|
Mint alvilági házasok
a forró sodronyon,
hevertek, mint a balfelem,
balom a jobbomon,
s bár oktalan szerelmetek
már annyit sem jelent,
mint illemhely sivár falán
az ábrák és jelek:
a tűrhetetlen megszokás
megannyi változat
és változás között vakon
mégiscsak összetart!
Akár a kettészelt kukac
valahogy mégis egy,
szived szivével esztelen
vesződve hempereg!
Bizony: a büntetés elől
kár is lesz futnotok,
egy óriási csecsemő
állja el utatok,
és hanyatt-homlok menekül
a torkotokon át,
véres csomóban kiszakad,
megszökik a világ.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Viszont
Én látom benne azt amit Isten is lát
megföllebbe...
» Csal
Völgy homályán, fák hüsében,
Kert megett,
Zeng...
» Viszi, viszi folyóviz a virágot...
Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam...
» Ördögszekér
Ördögszekér, ördögszekér,
Hova kerget-kurgat a...
» Bólogat az...
Bólogat az árnyas erdő, este lett.
Nem is látom...
» A bosszús szerelem
Többé reá se nézek!
Nem kell nekem személye!
Hű...
» Dudorászó, régi nóta
Honnan indulsz és mikor jössz el?
Csak tudnám,...
» A szerető
Velence napja égő aranyat rak
tüzes hajamba:...
» Április
Már semmi kétség: közeleg,
Sőt itt is van a...
» Megálmodtam...
Megálmodtam egy álomban
Nagy hűtelenséged:
Rózs...
» A keserédes
A rózsa szép virágszál,
De tüske szúrdal...
» Jelenkori szerelem
Állhatatosság a szerelemben, aranykori...
|
