|
Mint alvilági házasok
a forró sodronyon,
hevertek, mint a balfelem,
balom a jobbomon,
s bár oktalan szerelmetek
már annyit sem jelent,
mint illemhely sivár falán
az ábrák és jelek:
a tűrhetetlen megszokás
megannyi változat
és változás között vakon
mégiscsak összetart!
Akár a kettészelt kukac
valahogy mégis egy,
szived szivével esztelen
vesződve hempereg!
Bizony: a büntetés elől
kár is lesz futnotok,
egy óriási csecsemő
állja el utatok,
és hanyatt-homlok menekül
a torkotokon át,
véres csomóban kiszakad,
megszökik a világ.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Naplemente van
Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír...
» Szomoruság az én hű szivem szerelme...
Szomoruság az én hű szivem szerelme,
Szomorufűz...
» A búbos galamb
Egy pár galamb, férj s feleség,
Egymásban...
» Haragszom a fényes napra
Haragszom a fényes napra is már,
A mióta...
» Büntetés
Tudod, mint büntetnélek,
Ha lennél hűtelen?
Úgy...
» A szerető
Óh Lotti! Lotti, higgyed,
Édes szeretni!
Hát...
» Ugrira
Megcsaltál, s haragom kezdett lázadni; de már...
» Ki a hibás?
Játék gyanánt veszed a férfi sziveket,
Látom...
» Viszont
Én látom benne azt amit Isten is lát
megföllebbe...
» Dudorászó, régi nóta
Honnan indulsz és mikor jössz el?
Csak tudnám,...
» Új lánc
Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind...
» X....... nejének
Kimondhatlan szerettelek,
De azt kitudtam...
|
