|
Mint alvilági házasok
a forró sodronyon,
hevertek, mint a balfelem,
balom a jobbomon,
s bár oktalan szerelmetek
már annyit sem jelent,
mint illemhely sivár falán
az ábrák és jelek:
a tűrhetetlen megszokás
megannyi változat
és változás között vakon
mégiscsak összetart!
Akár a kettészelt kukac
valahogy mégis egy,
szived szivével esztelen
vesződve hempereg!
Bizony: a büntetés elől
kár is lesz futnotok,
egy óriási csecsemő
állja el utatok,
és hanyatt-homlok menekül
a torkotokon át,
véres csomóban kiszakad,
megszökik a világ.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A bosszús szerelem
Többé reá se nézek!
Nem kell nekem személye!
Hű...
» A búbos galamb
Egy pár galamb, férj s feleség,
Egymásban...
» Ugrira
Megcsaltál, s haragom kezdett lázadni; de már...
» Ki a hibás?
Játék gyanánt veszed a férfi sziveket,
Látom...
» Büntetés
Tudod, mint büntetnélek,
Ha lennél hűtelen?
Úgy...
» A keserédes
A rózsa szép virágszál,
De tüske szúrdal...
» Április
Már semmi kétség: közeleg,
Sőt itt is van a...
» Bólogat az...
Bólogat az árnyas erdő, este lett.
Nem is látom...
» A szeretők
Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden...
» X....... nejének
Kimondhatlan szerettelek,
De azt kitudtam...
» A szerető
Óh Lotti! Lotti, higgyed,
Édes szeretni!
Hát...
» Jelenkori szerelem
Állhatatosság a szerelemben, aranykori...
|
