Mint alvilági házasok
a forró sodronyon,
hevertek, mint a balfelem,
balom a jobbomon,
s bár oktalan szerelmetek
már annyit sem jelent,
mint illemhely sivár falán
az ábrák és jelek:
a tűrhetetlen megszokás
megannyi változat
és változás között vakon
mégiscsak összetart!
Akár a kettészelt kukac
valahogy mégis egy,
szived szivével esztelen
vesződve hempereg!
Bizony: a büntetés elől
kár is lesz futnotok,
egy óriási csecsemő
állja el utatok,
és hanyatt-homlok menekül
a torkotokon át,
véres csomóban kiszakad,
megszökik a világ.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A keserédes A rózsa szép virágszál,
De tüske szúrdal...
» Megálmodtam... Megálmodtam egy álomban
Nagy hűtelenséged:
Rózs...
» A bosszús szerelem Többé reá se nézek!
Nem kell nekem személye!
Hű...
» A vissz'emlékező Szerettelek; de sorsom elszakaszta.
Boldog...
» Büntetés Tudod, mint büntetnélek,
Ha lennél hűtelen?
Úgy...
» A szerető Óh Lotti! Lotti, higgyed,
Édes szeretni!
Hát...
» Április Már semmi kétség: közeleg,
Sőt itt is van a...
» Dudorászó, régi nóta Honnan indulsz és mikor jössz el?
Csak tudnám,...
» X....... nejének Kimondhatlan szerettelek,
De azt kitudtam...
» Ugrira Megcsaltál, s haragom kezdett lázadni; de már...
» A szeretők Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden...
» Bólogat az... Bólogat az árnyas erdő, este lett.
Nem is látom...
|