|
Mint alvilági házasok
a forró sodronyon,
hevertek, mint a balfelem,
balom a jobbomon,
s bár oktalan szerelmetek
már annyit sem jelent,
mint illemhely sivár falán
az ábrák és jelek:
a tűrhetetlen megszokás
megannyi változat
és változás között vakon
mégiscsak összetart!
Akár a kettészelt kukac
valahogy mégis egy,
szived szivével esztelen
vesződve hempereg!
Bizony: a büntetés elől
kár is lesz futnotok,
egy óriási csecsemő
állja el utatok,
és hanyatt-homlok menekül
a torkotokon át,
véres csomóban kiszakad,
megszökik a világ.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Megálmodtam...
Megálmodtam egy álomban
Nagy hűtelenséged:
Rózs...
» Népdal
Nincsen ollyan szép leányka,
Mint a' piros kis...
» Büntetés
Tudod, mint büntetnélek,
Ha lennél hűtelen?
Úgy...
» Április
Már semmi kétség: közeleg,
Sőt itt is van a...
» Viszi, viszi folyóviz a virágot...
Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam...
» A szeretők
Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden...
» A szerető
Velence napja égő aranyat rak
tüzes hajamba:...
» Ki a hibás?
Játék gyanánt veszed a férfi sziveket,
Látom...
» Bólogat az...
Bólogat az árnyas erdő, este lett.
Nem is látom...
» Naplemente van
Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír...
» Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Én nem...
» Csal
Völgy homályán, fák hüsében,
Kert megett,
Zeng...
|
