|
Mint alvilági házasok
a forró sodronyon,
hevertek, mint a balfelem,
balom a jobbomon,
s bár oktalan szerelmetek
már annyit sem jelent,
mint illemhely sivár falán
az ábrák és jelek:
a tűrhetetlen megszokás
megannyi változat
és változás között vakon
mégiscsak összetart!
Akár a kettészelt kukac
valahogy mégis egy,
szived szivével esztelen
vesződve hempereg!
Bizony: a büntetés elől
kár is lesz futnotok,
egy óriási csecsemő
állja el utatok,
és hanyatt-homlok menekül
a torkotokon át,
véres csomóban kiszakad,
megszökik a világ.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Naplemente van
Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír...
» Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Én nem...
» A keserédes
A rózsa szép virágszál,
De tüske szúrdal...
» Népdal
Nincsen ollyan szép leányka,
Mint a' piros kis...
» Szomoruság az én hű szivem szerelme...
Szomoruság az én hű szivem szerelme,
Szomorufűz...
» Viszi, viszi folyóviz a virágot...
Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam...
» A búbos galamb
Egy pár galamb, férj s feleség,
Egymásban...
» Dudorászó, régi nóta
Honnan indulsz és mikor jössz el?
Csak tudnám,...
» Viszont
Én látom benne azt amit Isten is lát
megföllebbe...
» Április
Már semmi kétség: közeleg,
Sőt itt is van a...
» Csókos redők
Májusvégi csóktól égő,
lázadozó homlokomon
szap...
» A szeretők
Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden...
|
