|
Mint alvilági házasok
a forró sodronyon,
hevertek, mint a balfelem,
balom a jobbomon,
s bár oktalan szerelmetek
már annyit sem jelent,
mint illemhely sivár falán
az ábrák és jelek:
a tűrhetetlen megszokás
megannyi változat
és változás között vakon
mégiscsak összetart!
Akár a kettészelt kukac
valahogy mégis egy,
szived szivével esztelen
vesződve hempereg!
Bizony: a büntetés elől
kár is lesz futnotok,
egy óriási csecsemő
állja el utatok,
és hanyatt-homlok menekül
a torkotokon át,
véres csomóban kiszakad,
megszökik a világ.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ki a hibás?
Játék gyanánt veszed a férfi sziveket,
Látom...
» Csal
Völgy homályán, fák hüsében,
Kert megett,
Zeng...
» Szomoruság az én hű szivem szerelme...
Szomoruság az én hű szivem szerelme,
Szomorufűz...
» A keserédes
A rózsa szép virágszál,
De tüske szúrdal...
» A szeretők
Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden...
» Ördögszekér
Ördögszekér, ördögszekér,
Hova kerget-kurgat a...
» A vissz'emlékező
Szerettelek; de sorsom elszakaszta.
Boldog...
» A szerető
Velence napja égő aranyat rak
tüzes hajamba:...
» Ugrira
Megcsaltál, s haragom kezdett lázadni; de már...
» Viszi, viszi folyóviz a virágot...
Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam...
» Naplemente van
Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír...
» A búbos galamb
Egy pár galamb, férj s feleség,
Egymásban...
|
