|
Velence napja égő aranyat rak
tüzes hajamba: szent akadémia
varázslatát. S mint íve a hidaknak
szemöldjeim oly könnyedén suhannak
a szemeimnek hangtalan, sima
veszélyén át, melyek a mély vizekkel
titokba kapcsolódnak, hogy a tenger
bennük dagad-apad. És aki ma
meglát, az úgy szeretne az öleb
helyébe lenni, melyet legfölebb
csak néha érint e kéz önfeledten,
mely gyűrűkkel virágzó, sebhetetlen.
S főúri sarj, élet, remény, nem egy,
a szájamon mint mérgen tönkre megy.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dudorászó, régi nóta
Honnan indulsz és mikor jössz el?
Csak tudnám,...
» Két szeretőre
Mint alvilági házasok
a forró sodronyon,
hevert...
» Ki a hibás?
Játék gyanánt veszed a férfi sziveket,
Látom...
» Büntetés
Tudod, mint büntetnélek,
Ha lennél hűtelen?
Úgy...
» Csókos redők
Májusvégi csóktól égő,
lázadozó homlokomon
szap...
» Haragszom a fényes napra
Haragszom a fényes napra is már,
A mióta...
» A hűségeskü
„Oh leányka, hogyha szavadhoz
Csak egyszer...
» Naplemente van
Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír...
» A szerető
Óh Lotti! Lotti, higgyed,
Édes szeretni!
Hát...
» Ördögszekér
Ördögszekér, ördögszekér,
Hova kerget-kurgat a...
» Viszont
Én látom benne azt amit Isten is lát
megföllebbe...
» A szeretők
Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden...
» Viszi, viszi folyóviz a virágot...
Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam...
» Április
Már semmi kétség: közeleg,
Sőt itt is van a...
» A búbos galamb
Egy pár galamb, férj s feleség,
Egymásban...
» A vissz'emlékező
Szerettelek; de sorsom elszakaszta.
Boldog...
|
