Velence napja égő aranyat rak
tüzes hajamba: szent akadémia
varázslatát. S mint íve a hidaknak
szemöldjeim oly könnyedén suhannak
a szemeimnek hangtalan, sima
veszélyén át, melyek a mély vizekkel
titokba kapcsolódnak, hogy a tenger
bennük dagad-apad. És aki ma
meglát, az úgy szeretne az öleb
helyébe lenni, melyet legfölebb
csak néha érint e kéz önfeledten,
mely gyűrűkkel virágzó, sebhetetlen.
S főúri sarj, élet, remény, nem egy,
a szájamon mint mérgen tönkre megy.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haragszom a fényes napra Haragszom a fényes napra is már,
A mióta...
» A vissz'emlékező Szerettelek; de sorsom elszakaszta.
Boldog...
» Naplemente van Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír...
» Április Már semmi kétség: közeleg,
Sőt itt is van a...
» Szomoruság az én hű szivem szerelme... Szomoruság az én hű szivem szerelme,
Szomorufűz...
» A hűségeskü „Oh leányka, hogyha szavadhoz
Csak egyszer...
» Jelenkori szerelem Állhatatosság a szerelemben, aranykori...
» A szeretők Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden...
» A keserédes A rózsa szép virágszál,
De tüske szúrdal...
» Népdal Nincsen ollyan szép leányka,
Mint a' piros kis...
» Dudorászó, régi nóta Honnan indulsz és mikor jössz el?
Csak tudnám,...
» Csal Völgy homályán, fák hüsében,
Kert megett,
Zeng...
» A búbos galamb Egy pár galamb, férj s feleség,
Egymásban...
» Büntetés Tudod, mint büntetnélek,
Ha lennél hűtelen?
Úgy...
» Ugrira Megcsaltál, s haragom kezdett lázadni; de már...
» Ördögszekér Ördögszekér, ördögszekér,
Hova kerget-kurgat a...
|