|
Velence napja égő aranyat rak
tüzes hajamba: szent akadémia
varázslatát. S mint íve a hidaknak
szemöldjeim oly könnyedén suhannak
a szemeimnek hangtalan, sima
veszélyén át, melyek a mély vizekkel
titokba kapcsolódnak, hogy a tenger
bennük dagad-apad. És aki ma
meglát, az úgy szeretne az öleb
helyébe lenni, melyet legfölebb
csak néha érint e kéz önfeledten,
mely gyűrűkkel virágzó, sebhetetlen.
S főúri sarj, élet, remény, nem egy,
a szájamon mint mérgen tönkre megy.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csókos redők
Májusvégi csóktól égő,
lázadozó homlokomon
szap...
» A vissz'emlékező
Szerettelek; de sorsom elszakaszta.
Boldog...
» Csal
Völgy homályán, fák hüsében,
Kert megett,
Zeng...
» Ki a hibás?
Játék gyanánt veszed a férfi sziveket,
Látom...
» Naplemente van
Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír...
» Ördögszekér
Ördögszekér, ördögszekér,
Hova kerget-kurgat a...
» Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Én nem...
» X....... nejének
Kimondhatlan szerettelek,
De azt kitudtam...
» Jelenkori szerelem
Állhatatosság a szerelemben, aranykori...
» Új lánc
Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind...
» Megálmodtam...
Megálmodtam egy álomban
Nagy hűtelenséged:
Rózs...
» Haragszom a fényes napra
Haragszom a fényes napra is már,
A mióta...
» Viszont
Én látom benne azt amit Isten is lát
megföllebbe...
» Április
Már semmi kétség: közeleg,
Sőt itt is van a...
» Büntetés
Tudod, mint büntetnélek,
Ha lennél hűtelen?
Úgy...
» A keserédes
A rózsa szép virágszál,
De tüske szúrdal...
|
